Ismét
szerencsétlenség az új színház körül
Na
csak ki vagyunk mi az építkezéseinkkel!… Azt lehetne mondani, hogy ez a színház
körüli építkezés véresebb háború a dél-afrikainál. Az elsõ harcok a városházán
zajlottak le. Hosszú harcok, ha nem is nagyon dicsõségesek. Szerencsére végük.
Aztán jött a véresebb korszaka a háborúnak. Egy áldozata volt is már. De meg a
toll- és szóharc is folyt közben. Csaknem úgy folyt, mint annak a szegény
kõmûvesnek a vére. Meg a sztrájk. Elfuserált és újracsinált dolgok stb. stb.
Csak
lennõnk már készen egyszer, ha bármilyen áldozattal is, mert ezek a színház
körül folyó véres és vértelen harcok már nemcsak tragikomikusok, de valósággal
leverõk.
Egy
váradi ismert, elõkelõ úriember mondott el ma egy kis históriát, ami legjobban
jellemzi a helyzetet.
Vendége
volt a minap egy bécsi úr, aki séta közben hosszasan méregette a színház
tájékát, az új színházat s az épülõ bazárt. Egyszer csak odafordul hozzá kérdõ
arccal:
-
Ugyan kérem, miért bontják le ezt az
épületet?…
Bizony
volt ebben a kérdésben valami kis ráció. Elég különös kis építkezések ezek.
A
mai napnak megint megvan a maga építkezési szenzációja. Csodálatos
véletlenségbõl nagyobb baj nem történt, de ez csak a kegyes véletlenség érdeme.
Délután
2 órakor óriási zuhanás zaja döbbentette meg a színház körüli üzletek
személyzetét s az utcai járókelõket. Egy pillanat alatt száz számra menõ tömeg
állt az épülõ bazár körül. Nagy szerencsétlenségrõl beszélt mindenki. Egy
leomló fal odatemetett néhány munkást. Evvel a vészhírrel lármázták fel a
rendõrséget is.
Nemsokára
jött Sarkadi r. biztos is, aki a betelefonált hír szerint már a hordágyakat is
kihozatta.
A
hír szerencsére nem vált be igaznak. Az eset azonban most már végre szolgáljon
egy kis tanulsággal.
Úgy
történt, hogy az épület kapubejárata felé egy boltozatot rakott néhány kõmíves.
Hatalmas, vaskos, mintegy harminc centiméternyi vastag volt a boltozatos fal, s
a leglaikusabb ember is gondolhatta volna, hogy egészen magában, minden támasz
nélkül meg nem állhat. Horánszky Ferenc, Kun Imre, Magyari János és Jeremiás
István kõmívesek már teljesen befejezték a munkát, s szállani akartak lefelé,
mikor megindult a hatalmas tégla-öv, s egy hatalmas zuhanással leomlott… A
négy ember kétségbeesetten rohant lefelé, Horánszky azonban nem volt elég
gyors, így rászakadt egy nagy réteg tégla. Vérzõ fejjel vitték le társai, s a
hírtelen elõhívott dr. Ertler Mór vette gondozás alá… A feje szakadt be egy
kicsit, s az arca is összezúzódott. Az elsõsegély után mindjárt jobban lett, s
remélni lehet, hogy gyorsan meggyógyul…
A
sebesülés egészen elfeledtette a leomlott boltozatot, amit egész nyugodtan
bámult odalenn egy nagy tömeg kíváncsi.
Sarkadi
r. biztos Kós vállalkozóval azonnal a leomlott boltozat megvizsgálására sietett
ezután. Ekkor érkezett meg Rimanóczy fõvállalkozó is, aki megdöbbent a leomlott
boltozat láttára. A hatalmas téglatömeg olyan súllyal feküdt rá az állványra,
hogy félõ volt, hogy az is leroskad, és a
legnagyobb szerencsétlenség történhetik. Azonnal intézkedett, hogy
leszedjék - természetesen a legnagyobb óvatossággal - az összeomlott falat,
ami meg is történt - szerencsére baj nélkül…
Érdekes
különben, hogy - hír szerint - a krajcároskodás is ok volt a gondatlanság
mellett. A boltozat vastagabb lévén, mint a fal, nem lett volna szabad vasív
nélkül felrakni az alap nélküli boltozatot. Mégis felrakták, mert hát így
kevesebbe kerül. Legfeljebb egypár emberéletbe!…
Kérjük
a további harc és vérontás beszüntetését!…
Szabadság 1900.
május 17.
|