|
A
Debreczen címû politikai napilapnak felelõs szerkesztõje pár év óta már Bartha
Mór ny. ev. ref. lelkész. Tanúja a nagy idõknek, vitéz fõvadásza volt a
szabadságharcban az egyetlen magyar vadászezrednek, aki eldicsekedhetne egypár
nehéz sebhellyel is, ha ugyan az öreg nagytiszteletû úrnak egyáltalában
természetében volna a dicsekvés. De õneki csak egy szokása van: a tevékenység.
Mikor a nagy harcot leverték, visszament Patakra - teológiát tanulni. Azután a
szószékrõl hirdette azt, amiért vérét is hullatta. Évtizedeken át hirdette az
igét, melynek nála elsõ szava: a magyarság. Pár évvel ezelõtt nyugalomba
vonult, de hát ezt nem az õ számára találták ki. Tollat fogott, lapszerkesztõ
lett. Írta az õ tüzes, lelkes, kuruc cikkeit. Agitált, polemizált mindig. Annyi
fiatalság maradt az öregúrban, amennyi a mai fiatalságban együttvéve sincs. Ez
a fiatal tetterõ buzdult fel ismét az öreg nagytiszteletû úrban, midõn
elhatározta, hogy ismét lelkészséget vállal 71 éves korában, amit közülünk
olyan kevesen fognak elérni. A Szatmár megyei Gacsály község kálvinista
gyülekezete egyhangú lelkesedéssel választotta meg papjául a nagytiszteletû
szerkesztõ urat, ki ez idõ szerint a legfiatalabb kálvinista pap.
Szabadság 1900.
május 17.
|