231. A KORTESVEZÉR SZERELME

Gyilkos szeretõ

(Esküdtszéki tárgyalás)

A tribunból aligha fegyenc nem lesz. Megölte a zabolátlan vére. Kuruc magyar vér ez, de mióta nem forrhat eléggé a labanc ellen, megmérgezi saját magát.

Ma állott bírái elõtt Bajó Lajos, a nagyszalontai gyilkos. Megölte a szeretõje urát. Akik az emésztõgödröt is a romantika üvegén nézik, bizonyára titkolt rokonszenvvel regényhõsnek tartják Bajó Lajost. Pedig nagyszerûen csalódnak. Bajóban abszolúte semmi sincs a regény­hõsbõl. Még csak nem is az a típus, melybõl a gáláns betyár vált abban az idõben, mikor még nem esküdt uraimék ítélkeztek. Végtelenül közönséges alak. Azok közül a legközönsége­sebbek közül való, aki még csak ellenszenvet sem tud kelteni.

De nem tudja ám az ember a gyilkosságot sem megérteni. A hõsnõ feketébe van öltözve. Durva, ráncos, vén arca van. Kellemetlen külsejû, s anyai örömök elõtt áll.

A férje pipogya bácsi lehetett. Õ maga nagyon közönséges indokokból csalhatta az urát. Talán szokásból. Mert, hajh, a jó erkölcsök néhaiakká váltak már a nép jámbor gyermekei közt is.

A tárgyalás hosszú és unalmas. A legérdekesebb része zárt ülésben folyt le. Hogy mért? Az erkölcs, kérem, az erkölcs. A vádlott avval védekezik, hogy õt tõrbe csalták. Még ma nemigen sikerült ezt bizonyítania.

A tárgyalóteremben különben élethalálharc folyik. Nem az ügy maga érdekes, hanem az intézõk. Az elnöki székben Millye Gyula ül. Erõs kezû, bámulatosan komoly elnök. A vádat maga a fõügyész: Tassy Pál képviseli. Veszedelmes ellenfél. Egy-egy közbeesõ indítványhoz valósággal filippikákat mond. Minden kérdése egy farkasverem, s egész fiatalos tûzzel támad, véd.

Méltó ellenfele a védõ: Rádl Ödön, ki folyton készenlétben tartja a semmisségi panasz­bejelentéseket. A legterhelõbb tanúra három tucatnyi kérdést zúdított. Na de ott van Várady Zsigmond is. Õ az asszony képviselõje. Tassy Pál és Várady Zsigmond - elég kemény ellen­felekkel kell Rádlnak megbirkóznia. Ez a birkózás most egy kicsit nehezebb lesz. Az esküdtek közt sok a jogász. Pláne egy jogi professzor is van közöttük: a mély tudományú dr. Sipos Árpád.

Legalább három nap kell az ítéletig. Rengeteg a tanúk száma. Szalontaiak mind: Arany János népe. Jó benyomást keltõ, nagy intelligenciájú földes emberek. Érdekes, hogy csaknem mindegyik ellenszenvvel beszél a vádlottról. Hej, pedig nagy ember volt közöttük egykor. Kortesvezér, követcsináló. Hja, olyan a világ dicsõsége, mint a szalontai csonkatoronyé. Meg a szalontai szabad hajdúké. Az asszonyaik csúnyák. Egy feltûnõ szép, magyar arcú lány van közöttük: az sem szalontai.

A tárgyalást nagy közönség hallgatja. Itt van az egész szalontai intelligencia. Csodás passzió. Ilyenkor érti meg az ember, miért könyörögnek ezernyien jegyért emberakasztáskor. Szeretjük bizony, ha máson szörnyûködhetünk.

A karzaton egypár csinos nõi arc. Dicséretükre legyen mondva, a mi nagyságos asszonyaink jobb idegûek, mint a pestiek. Már mégiscsak jobban élvezik Axelráldékat, mint egy szenzá­ciós, hátborzongató gyilkosságot, amilyennek egyébként különben sem mondható a Bajó Lajos revolverezése. De másfelõl tartozunk annak a regisztrálásával, hogy a zárt ülésért az asszonyok mérgelõdtek leginkább. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy a zárt ülésen két levél is került felolvasásra. A Bajóé az egyik, a Bonczosnéé a másik. Vajon nem arra voltak-e csak kíváncsiak õnagyságáék, hogy a Bonczosné levelében van-e utóirat?

Még csak magát az esetet frissítjük fel egy kicsit az emlékezetben.

Bajó Lajosnak öt esztendõn keresztül szerelmi viszonya volt Bonczos Ferenc feleségével, öt esztendõ után azonban az asszony kijelentette, hogy szakít vele. Bajó azonban addig kért, rimánkodott, míg az asszony egy utolsó találkát adott neki.

A múlt év november 23-ára esett a találka. Este úgy fél hét óra tájban Bajó Lajos kést vett magához, s Tóth Sándorhoz indult, hogy azt kiköszörültesse. Bonczosék elõtt menvén el, betért az udvarra és a lámpával világított szobába betekintve látta, hogy Bonczosék odahaza vannak. Ekkor elment Tóthhoz, a kést kiköszörültette, s egy órai ott idõzés után hazatért. Nyolc órakor újra elment Bonczosékhoz. A kapufélfára belül fölakasztott kulccsal a kaput kinyitotta, bement, s az udvari ablakot megzörgette. Bonczosék fölébredtek a zajra, s az asszony megmondta a férjének, hogy Bajó tört rájuk. Bonczos ekkor kiugrott az ablakon az utcára, ahol Havrán János és Borbély Jánossal találkozván, azokkal együtt Bajó keresésére indultak, de nem találtak senkit, mert idõközben Bajó, a kerítésen át a harmadik szomszédba menekült. Bonczos Sándor [?] ekkor bement s lefeküdt. Úgy éjféltájban azonban újra zörgést hallott Bonczos a konyhaajtón, mire kiugrott az ablakon az utcára, s elment sógorához, Sütõ Lászlóhoz. Sütõ magához véve két csövû fegyverét, Bonczossal együtt visszatért a házhoz. Mikor az utcaajtót kinyitották szemben állott velük Bajó Lajos, Bonczos ekkor e szavakkal:

- Megvagy kutya! Bajóra vetette magát, de Bajó abban a pillanatban a kezében levõ revolverrel rálõtt Bonczosra, aki azonnal összerogyott, másnap délelõtt pedig meghalt.

Bajó Lajost azonnal letartóztatták, s azóta vizsgálati fogságban volt.

Ez volt az eset, melynek a mai tárgyalása így folyt le:

[Következik a részletes tudósítás]

Szabadság 1900. május 22.