|
Falusi
gazdák, úgy halljuk, hogy bús, szomorú kedvetek van. Kevés lesz a kalászotok,
elfogyott a borotok, gyümölcsötök sem lesz. Szomorúan járkáltok a keskeny
dûlõkön, siratjátok a kenyeret.
Mi
jól mulatunk mostanában. Nem vették el a kedvünket sem a jégmogyorók, sem a
fagyosszentek.
Ám
azt beszélik, hogy a ti szomorúságtok a városi embereké is. Mesebeszéd. Ti
búsultok a kenyérért, mi keressük a kaviáros mulatságokat.
Nagyváradon
tudnak élni. Az utóbbi években óriási léptekkel haladtunk. Voltunk egykoriban
pakfon város, vagyunk mulatók városa.
Este
kilenckor megverik a zongora billentyûit, kezdõdik a mulatság. Kánkánnak,
arcátlan német kupléknak tapsol a közönség, s tart az elõadás a késõ órákig. S
elõadás után - akkor jön a mulatság java.
Vagy:
mulatunk szolidabban. Összeszedett kóbor népség énekel, táncol siralmas buzgósággal,
s hadarnak olyan nyelven, melyet tán õk maguk sem értenek meg, de amely
mégiscsak német akar lenni. Pénzünk van elég az õ számukra. Pumpolnak bennünket
hónapokon keresztül, ami azt bizonyítja, hogy mégiscsak jobb dolgunk van
nekünk, mint nektek: szegény, szomorkodó, falusi gazdák. Kettéosztottuk a régi
jelszót: ti panem kértek, mi pedig circenses.
*
Hallunk
olyan nézeteket; jobb, hogyha az orfeum német. A magyar nyelv - szavalják
hipokrata [!] hazafisággal - sokkal szentebb, mintsem brettlire kerüljön.
Elfogadjuk a kevés õszinteségû frázist. A magyar nyelvet meggyalázná a brettli…
Micsoda szennye lehet annak az artista deszkának, ha írtózunk róla hallani az
anyanyelvet?… És ez a szenny mégis csapatostól vonzza éppen a magyar nyelv
szentségét féltõket…
Mi
nem szólunk szegény artisták deszkájáról ennyi útálattal. De ha már tûrnünk
kell a lenge leplû múzsát; azt akarjuk, hogy magyar legyen. Ha magyar lesz:
erkölcsösebb is lesz. Valami titkos szemérem van a magyar szellemben, mely
szelídebbé teszi az idegen disznóságot is.
*
Ám
meg nem értjük, hogy egy ilyen kis városnak miért kell orfeum. A
morfium-fecskendõt csak az összeölt idegrendszer kívánja meg. A világvárosoknak
ezer izgalomtól fárasztott élete szinte fizikai megfejtését adja a perverz
mulatságok utáni vágynak. Ott lehet szükséglet
az orfeum, nálunk majomkodás.
*
Budapesten
nem ronthat ízlést, nem demoralizálhat a brettli. Egy csomó színház fogja el a
közönséget az ízlésben való elzülléstõl.
Nálunk
nincs színház, mely az orfeumba nem való közönséget visszatartsa. Nálunk
nyugodtan terjed rontva-zúzva a brettliszellem. Olyan ijesztõen, hogy ezer
Shakespeare-darabbal sem fog lehetni helyrehozni. Ezeknek az idegen nyelvû
truppoknak elõadásai akaratlanul hatnak a szellemre, hiszen a pihenõ perceket ezek
töltik be. A brettli is színpad. A deszkák pedig nagyhatalom!… Ami ezekrõl
elhangzik, az mind kap befogadó fület, elrontható szívet. S így hódít a
brettli, tesz léhává a mámoros levegõ. Így lettünk magyar Bayreuthból orfeumok
városa, s így lesz a kultúránk lassan-egyre - magyar helyett - brettli-kultúra…
Szabadság 1900.
május 31.
A. E.
|