|
Méltóztatnak
tudni, hogy divatos ember ma nem hord virágot. Az elõkelõk divatja mindig
kifejezõje volt némely tekintetben a kor igazságának, sõt némely korban
éppenséggel csak a divat volt igazság. Ma tehát nem hordunk virágot, amit
különben igen helyesen teszünk.
Ha
a divatban nem is, de egyéb dolgokban magam sem szeretem a stíl- és
korszerûtlenséget. Egy szép szál rózsát talán a divat ellenére is feltûzök, de
már a romantika virága nekem semmi gyönyörûséget nem nyújt.
Engem
egy szikrányit sem hatott meg például az az egyszerûen csak bizarr nász, amire egy haldokló, szívbajos
katonatiszt s egy viruló szép úrileány lépett. Nem hatott meg pedig elsõsorban
azért, mert nincs benne semmi igaszág…
Ezért
a mondásért természetesen címeket fogok kapni, de ez nem alterál.
Ismétlem,
hogy az a kis nász, mely a kaszás csontváz asszisztenciájával folyt le, se nem
megható, se nem szép, semmi egyéb: csak különös…
Ismétlõdõ
korokban igenis ferde fogalmaik voltak az embereknek a két nem egymáshoz való viszonyáról.
Valami
misztikus fátyolon keresztül nézte a férfi az imádott nõt, s az ideál is az
epedõ lovagot. Valami beteges érzést szuggeráltak magukba az emberek, s ez
kinõtte magát felséges fogalommá, áhítattal kiejtett neve lett: szerelem… Ismétlõdõ korok felfogása volt
ez, s nincs kizárva, hogy egy eljövendõ korban ismét az lesz a szerelmes nõ és
férfi legnagyobb boldogsága az összehozó, kerítõ csendes éjszakán, ha együtt
bámulják a sápadt pofájú holdat… De ez nem volt egészséges szerelem soha, nem egészséges és nem igaz legfõbbképpen
ma…
…Az
új férj már nem hallotta a pap áldásosztó szavát sem, azóta pedig már el is
földelték. A feleség még tetszeleghet most magának a szerelmes, vesztai
szerepben, de már holnap nem fogja-e bántani a dolog?… Õ odakötötte magát egy
ágyhoz, melyben a halál ütött tanyát a csírázó élet helyett!… Mi kárpótolja
õt?…
Az
az együgyû csodálat, mely a színes romantika távoli nézõitõl bámul felé?… Az
emlékezés?… A szerelem?… Ilyen szerelembõl a Czóbel Minka Donna Juannáján kívül
még senki sem fogantatott!… Márpedig a szerelem csak az élet istene?…
…Mert
azt alig hiszem, hogy ezt a nászt úgynevezett közönséges érdek kötötte, de nem is hiszem. Az a szép özvegy lány a
mi nevelési metódusunk özvegye lett. Nálunk ugyanis 16-18 éves leányoknak külön
olvasmányokat tartunk. Avult, erkölcsös, nagy meséjû romantikusok könyveit.
Ezek eskették össze azt a szép leányt a haldokló lovaggal…
Én
óhajtom, hogy a köteles gyászév legyen elég e kis nevelési hiba büntetésére, s
egy igazi, egészséges regény váltsa
fel nála ezt a beteges, romantikus, limonádé históriát…
Szabadság 1900.
június 14.
ae.
|