Nagyvárad
csinálta a politikát e héten. Nagy dolog ez, gázlóján a politikai élet holt
mocsarának, nagy szünetén a honfi gondoknak, küszöbén az elkerülhetetlen vidéki
beszámolóknak.
A
keddi nagy politikai eseményt ott a vonal felett méltattuk már felette bõven,
itt a vonal alatt most már büszkélkedjünk egy kissé.
Csodálatos
egy ország ez a Biharország. Hatalmas erejû termõ talaja van. Levegõje friss,
üde, havasi levegõ, megöl minden erkölcsi baktériumot. Valami megfejthetetlen
ösztön van itt az emberekben a szabadulásra. Szabadulásra minden lebéklyózó
nyûg alól, mely embereket akar összebogozni elõítéletek, aberrációk fonalaival.
Ez
a föld itt mindig termékeny volt nagy gondolatokat érlelõ agyakban, hagyományos
helye a tiszta szabadelvûségnek, s az lesz örökre.
Erre
adott nekünk büszke reménységet a keddi nagy beszéd…
*
Lejöttek
volt meghallgatni pesti újságírók is persze, szabadjeggyel a belsõ zsebükben
boldogan nyúltak végig az elsõ osztályú kanapén, reszketve a gyönyörtõl, mely
Kolumbust is hevíté az ismeretlen partok látásakor.
Lejöttek
és felfedeztek bennünket. Õk, akiket ott fenn senki sem fedezett fel…
Megveregették a vállainkat is. Derék város vagytok. Kissé zöld, kissé Mucsa,
kissé unalmas, de még lehet belõletek valami…
Aztán
kegyeskedtek is írni rólunk lapjaikban. Egyikük, bizonyos „Bjb” olyan
impertinens hangon, ahogy csak egy ránkszabadított obskurus alak írhat… És
olyan fölénnyel, amilyenre még szeretetreméltó pesti kollégáink sem szoktattak
bennünket…
…Azonban
így kell nekünk. Olyan beteges reverenciával fogadjuk ezeket az urakat, hogy
szegények maguk is zavarba jönnek…
…Ám
a zavart csak úgy lehet megbocsátani, ha - pillanatnyi…
*
A
búroktól e héten megvontunk minden erkölcsi támogatást.
Játszhatják
odalenn már kis gerilla játékaikat, mi már nem bánjuk.
Megátalkodott
búrbarátok is frontot csináltak. Úriember ma már az anyacsászárné tervein
aggódik, vagy Seymour tengernagy sorsát latolgatja.
A
pártalakulás még a kezdet stádiumában van. Annyi bizonyos, hogy a boxerekre
kevés jut a búroktól megvont erkölcsi támogatásból.
A Zenta sorsán aggódunk még, meg a
trieszti bakákén. Vén háború-smokkok azonban már Európát is osztják. A
Müllerájban, Magyar Királyban beszerezték Kína hiteles térképét - a legújabb
tagosítások is benne vannak.
A
térképeken aztán folyik a világharc.
Müller
Salamon arra is el van készülve, hogy a boxerek Olasziig mindent elfoglalnak.
-
Legalább az én cukrászdám esnék a határvonalba - sóhajt fel néha, persze
kevesebb magyarsággal -, hogy mind a két táborból idejárjanak…
*
Ebben
a különben elég kellemetlen júniusban gyalázatos járvány pusztít. Az emberek
olyan könnyen hajigálják el az életet, mintha minden holdtöltekor kapnának
egyet.
Hogy
mi az oka, fejtsék meg a morálstatisztikusok. Annyi tény, hogy télen házasodni,
nyáron pedig meghalni mer könnyebben az ember.
Cinikusan
szólván: télen melegre, nyáron hûvösre vágyunk. Igazsággal szólván: egyforma
merész télen-nyáron az ember…
*
Egyébként,
hogy túlságosan meleg volna, nem panaszolja senki.
Kissé
éretlen ez a június. Éretlen és szeszélyes.
Nálunk
meg szörnyen unalmas. Ha kellemetlen, forró kánikula volna, legalább szidhatnák
az idõt. Így még ez a passziónk is hiányzik.
Ma
Nagyváradon a magasabb élvezetek nonpluszultrája a katonabanda, ez a harsogó
diszharmónia, melyet színházi zenekarrá szándékoznak avatni az õszön.
No,
meg az épülõ színház. Ebben az egyben majdnem igaza van annak a rólunk írt,
nyegle karcolatnak.
Mesés
büszkeséggel nézegetjük ezt a szép kis színházat. Mert határozottan szép. De
csak egy nézõpontról. A László-templom elsõ szögeletétõl.
Innen
mesés képet nyújt az a csepp, háromszögû Nagyvárad, melyben a vashíd, színház,
bazár és egypár messzirõl impozáns épület gyûlt össze…
Több
dicséretet nem rakunk rá, mert visszaél majd vele valamelyik tájképes
levelezõlap-gyártó…
Szabadság 1900.
június 24.
Dyb.
|