Lónyay
Elemérné grófné asszonyról nem hisszük, hogy foglalatoskodjék ez idõ szerint
még a világ balga eseményeivel. A grófné bizonyára elég boldog ahhoz, hogy a
nagyvilágot nélkülözze.
De
ha nem volna, ha visszasírná az eldobott cikornyákat - most megvigasztalódnék.
Mert
az emberek bizonyára a trón körül is emberek. Általános emberi sajátság pedig,
hogy a saját csapásainkat a másokéi feledtetik el.
Ha
hát Lónyay grófné asszony megbánta az emelkedést lefelé, mint azt egypár kedves
reporter tudni véli, forduljon az otthagyott Burg felé, ahol címeket és
rangokat vesznek el és kreálnak.
Most
új címet kap ott egy csendes, ábrándozó, cseh leány, akinek a võlegényét két
korona várja.
Majd
ha hatalmas úr lesz leendõ férje-urából, ha cserélgetni fogja a császári és
királyi koronát, két korona fényébõl õrá nem jut egy árva sugár sem. Õ nem lesz
semmi más, mint õ cs. és kir. felsége hitvese - mint ezt választékos udvari
nyelven mondják.
Õ
a házasságban csak annyit kap, mint egy szegény szatócsleány: férjet és hitvesi
rangot. Az a férfi, akit vele örök frigy köt össze, földi hatalom lesz. Népek
gondozásából megmaradt perceiben lesz csak hitvesének férje, gyermekeinek
atyja. Máskor csak király lesz, ki mellé királyné nem adatott…
Vajon
siratja-e eldobott rangját Lónyay Elemérné õméltósága?… Igazuk van-e a
szenzációkban utazó reportereknek?…
…Rosszul
teszi, ha sír, Méltóságos Asszony. De ha sír is, nincs annyi oka a sírásra,
mint a kis cseh grófnõnek lesz, kinek csütörtökön csinálják meg a címét a
Burgban…
Õfelsége hitvesének fogják hívni. Míg
Méltóságodnak - ha jól tudjuk - ez a teljes címe: nagylónyai és vásárosnaményi
Lónyay Elemérné grófné…
Szabadság 1900.
június 27.
-d-
|