|
Ne
tessék hinni, hogy a néppárt hivatalos orgánuma antiszemita. Dehogy! E néppárti
papiros olyan türelmes, mint egy szamár. Nem izgat, nem gyanúsít: egyszerûen
objektív módon tárgyalja a nagyvilág szenzációit.
Állítja
talán õ, hogy Konitzban talmudista zsidók keresztény vért ontottak?… Dehogyis
állítja! Az Alkotmány derék, becsületes lap. Fõelve: a keresztényi szeretet…
K.
Mit csinál hát az Alkotmány?
F.
Az Alkotmány hûségesen regisztrálja a Deutsche Tageszeitung cikkeit a konitzi
gyilkosságról.
Van
ebben valami megszólni való? Hát tehet arról az Alkotmány, hogy ez a német lap,
melynek már 23-ik közleményét regisztrálja, határozottan azt állítja, hogy a
„zsidó titkos könyvek” parancsolják a keresztény vér ontását?…
Hát
az Alkotmány mondja ezt? Nem. Ugye, hogy nem? Ezt a Deutsche Tageszeitung
mondja. Az Alkotmány egy árva szót sem fûz ezekhez a cikkekhez. Õ - regisztrál…
Regisztrál némán, türelmesen, keresztényi szeretettel…
Az
egész komédiából ez az egy az érdekes. A Deutsche Tageszeitung vádolója
bizonyosan vagy õrült, vagy gazember…
És
a kedves regisztráló?… Õ nem vádol… Õ türelmes és keresztényi szeretettel
teli!… Mit szóljunk neki? Viszonozzuk az õ keresztényi szeretetét hasonlóval.
Jóhiszemûségét jóhiszemûséggel.
Mi
se vádolunk. Csak regisztrálunk. Regisztrálunk pedig két igazságot.
Az
egyik: aki tudatosan hazudik, az galád…
A
másik: aki ismert hazugságokat elhisz, az hülye…
Szeretettel
engedjük, hogy õ maga válasszon!…
Szabadság 1900.
július 14.
ae.
|