|
Az
idõ… Hogy ismét az idõ?… Hát persze, hogy az idõ!… Szeretnõk tudni, mirõl volt
ezen a héten többször szó, mint az idõrõl?… És nem is olyan kis dolog ám ez!
Voltaképpen a gyomor és az idõ kormányozza a világot. Jó gyomrú ember sohse
csinált forradalmat. Ha a gyomor jól emészt, és van mit emésztenie - békés és nyugodt a kedély. A világ rendje dicsõ,
az élet szép, s a városi vízvezeték a modern technika legcsodásabb alkotása.
Viszont szép, ragyogó, derûs idõben dinamitmerényletet a leggyûlöltebb falusi jegyzõ
ellen sem követtek el. Nyugodtan pihegünk a Müllerájban, nem zúgolódunk, ha
Szeréna kisasszony jó félóráig várat a fagylalttal, megisszuk a Körös vizét a
vízvezetéki helyett, s elhisszük emellett, hogy gondnokságot érdemlõ
vízpazarlók vagyunk.
Ilyen
jó az idõ. Hisz méltóztatnak emlékezni ama borzalmas regényekre, melyekben
koromsötét, kísértetes az éj, haragos, vad fellegek cikáznak az égen, s Arthur
görcsösen szorítja jobbjában a gyilkoló fegyvert. Hát ilyen az idõ. Egész héten
kellemetlenkedett. A legjobb gyomrú embert is elkeserítette. Hogy pedig a
térzenét ismét elmosta, azt felesleges Önöknek mondani, kik ismerik térzenei kísérletek címû, hetenként
kísértõ újdonságunkat…
*
Ofen-Pesth
és Grosswardein. Ami bûn és piszokság a napok folyamában felmerül - azt mind
egy helyrõl kapjuk. A Grosswardein forrása egy az antiszemitizmuséval. Lueger
úr boldogítja velük néppárti fegyvertársait. Nem tudom, úgy van-e más is vele,
de szörnyûségesen látom nyúlni a reakció kezét. Az idõk jelét mindenütt. Még a
legparányibb esetekben is… Nordau mondja ijesztõen okosan: különös sajátsága a
mi korunknak, hogy az emberek vagy radikálisok, vagy reakcionáriusok.
Konzervatív nincs köztük senki. A mostani állapotokat fenntartani senki sem
akarja… Ez a kétségtelen igazság óva int bennünket a védekezésre. Akik hiszünk
abban a dogmában, hogy az emberi haladás visszafejlõdést nem ismer - tartsunk
össze keményen.
Ha
ellenségeink konzervatívek lennének, az opportunus liberalizmus is elég volna.
De ellenségeink reakcionáriusok, nekünk tehát kötelességünk radikálisoknak
lenni. Radikálisoknak fõként azokkal szemben, kik galádul támadják
magyarságunkat s vele együtt fõ erõsségünket, az erõs liberalizmust. Ne várjuk
meg, míg Wien Wedin lesz. Luegeréknek az sem fog ártani…
*
Vucskics
tisztelendõ úrnak hálával tartozunk azért a kis leckéért, amit a közgyûlésen a
hírlapok ellen agyarkodóknak adott.
Errõl
a dologról már elmondtuk a véleményünket. Most csak ismételhetjük, hogy a
vízvezeték most elég bõ vize sem képes annak a három víztelen napnak szégyenét
lemosni.
*
A
színügyi bizottság elérte célját. Jó. Legyenek a tisztelt bizottsági tagok
korlátlan urak, de aztán ne csak urak, hanem felelõsei minden hatáskörükbe esõ
színházi dolognak.
Õszintén
megvallva, egyáltalában nem vagyunk barátai a színügyi bizottságoknak. Bizonyos
haladás ugyan a színházi dolgok bürokrata módon folyó városi kezeléséhez
képest, de azért garanciát nem nyújtanak.
A
színügyi bizottsági tagok - pláne minálunk - egyébként disztingvált úri
emberek, de azt bizonyára nem arrogálják maguknak, hogy a színmûvészet
ezerszálú bogozott csomóját penecilus nélkül ki tudják bontani. Ha van valami
égetõ kulturális feladat, az: a vidéki színészet államosítása. Kivenni az
ellenõrzést, dirigálást az avatatlan, dilettáns kezekbõl. Nem a mi színügyi
bizottságunkra vonatkozik ez, melynek mûködése iránt a legnagyobb bizalommal
vagyunk eltelve. Ez általános igazság. Mi a mi színügyi bizottságunkba[n]
annyira bízunk, hogy elõre is a legnagyobb éberséget és érdeklõdést ígérjük
mûködése iránt…
Szabadság 1900.
július 15.
|