|
Vidéki erkölcs. Szegeden egy csinos
menyecske, akinek a férje hivatalszolga, rossz útra tért, s a legényeket az
utcán fogta. A bûnön rajtakapták, s a kihágási bíró elé állították, aki egynapi
fogságra és 20 korona bírságra ítélte. Az ítélet felolvasása után a bíró a
szemrevaló menyecskétõl azt kérdezte, hogy a bírságot kifizeti-e avagy leüli?
Amire az asszony azt válaszolta, hogy még nem tudja, mert elõbb megbeszéli a
dolgot - az urával.
Egy
fõvárosi lap írta meg ezt a kis hírt.
Voltaképpen
az eset csinosnak és érdekesnek mondható. Ám a pesti lap azt tartja a
legérdekesebbnek benne, hogy - vidéki. Hát neki ezért legyen érdekes.
Mi
sohasem hirdettük, hogy erkölcsösebbek vagyunk, mint a pestiek. Pedig ha jogunk
lett volna rá, bizony Isten szívesen hirdettük volna. De hát nem volt jogunk.
Csodáljuk, hogy ez ott fent újság. De hát ha még újság, újságoljunk egyebeket
is.
Úgy
áll a dolog, hogy pesti kollégáink nagyot csalódtak. Nyári vezércikkeikben állandóan
kísért ugyanis egy jó öreg mondás, hogy: Budapest egyáltalában nem képviseli az
egész országot. Pesti kollégáink éppen olyan ambícióval szidják le az imádott
fõvárost, mint ahogyan büszkélkednek fõvárosi voltukkal. De ezt a naivok nem
tudják. Felülnek hát e szimpatikus öngyalázkodásnak.
Hát
persze nem így van. A becézett, kedves székesfõváros egészen méltóan képvisel
bennünket. Egészen méltóan. Mi akartuk így. Erkölcsökrõl beszélvén, mondjunk
egy illõ hasonlatot. Úgy tettünk Budapesttel, mint kikapós pénzember szokott.
Nagyon öltözteti választott hölgyét, pedig nem az a vágya, hogy nagyon fel
legyen öltöztetve. Csalódtunk mi is. Szívünk választottja becsapott bennünket.
A kis pénzünkért kétes értékû remunerációt kapunk csak. A szépen felöltöztetett
Budapest nyakunkra ült, vagy orrunknál fogva vezet. Magunktól már mit sem
tudunk tenni.
Egy
darabig hetvenkedtünk, most már beletörõdtünk mindenbe. Élünk Budapesttel,
Budapestért és Budapesttõl. Amink van, odavisszük. Onnan kapjuk viszont kis
költõpénzünket drága áron. Onnan kapjuk a gallérmintát, a politikát, az
elveket, az erkölcsöt, még a nyelvet is. Ma már a hortobágyi csikóslegény is
ékes pesti zsargonban társalog.
Mi
nagyon sok, a fentihez hasonló csinos esetrõl tudnánk újságolni. Csak egy hétfõ
napi rendõri szemlét kellene megírnunk, itt, Váradon… De minket ezek az esetek nem lelkesítnek stilizált
hírekre. Még statisztikára sem. Ettõl legjobban félünk. Ez esetleg azt
igazolná, hogy ilyen erkölcsös történeteink nekünk még tán bõségesebben
vagynak. Mert hát mi is büszkén hangoztatjuk a fõvárosi színvonalt!…
…Végezzünk
avval a kis korrekcióval, hogy a vidéki
erkölcs nonsens. Mi erkölcs tekintetében is fõvárosi színvonalon állunk, és
hogy a szegedi eset igen sok helyütt nem is eset,
hanem - polgári házirend…
Szabadság 1900.
július 21.
ae.
|