|
Ez
itt már majdnem valódi kánikula. A kimerítõ, lankasztó, de mégis témákat
keresõ. Ami felfújható, felfúvódik, pedig szörnyû nehéz munka ez ebben a
melegben. Na, de újságot író mesteremberek nem sajnálják a tüdõjüket.
Egy
rendeleten nyargalt a penna a héten. Egy rendeleten, mit a fantázia szült. De
téma volt… És olyan eseménytelen ez a kánikula… A rendelet gordiusija meg van
oldva már, de témára még mindig szükség van. S a kibontott fonalat most már meg
összebogozzák. Nagy könnyelmûség. Kivált azoktól, akik nem semmit, de a
meglevõnél állítólag többet akarnának. Megjárják, ha aztán csakugyan csomót
csinálnak, no, vagy beszéljünk világosan: statisztálnunk kell egy lehetetlen
ünnepségen! A liberalizmus is csak a barátaitól fél, az ellenségét még mindig
legyõzte…
*
A
generális volt a vendégünk. Gyakran felkeres bennünket. Ha látjuk, mindig
megörvendezteti szívünket az õ fiatalossága. Bámulatosan fiatal maradt szívre,
észre. Memóriája hosszú és biztos. Abban a bizalmas körben, melyben az estét
töltötte, nem tudtak eléggé csodálkozni ezen a memórián. A generális kedélye is
ruganyos. Anekdotázott kedvvel, szívesen. Lehet, tán az otthon levegõje
frissítette úgy meg. Hej, mi azt szeretnõk, nagyon-nagyon sokáig legyen ilyen
friss!…
*
Mi,
kik csak nap- és Körös-fürdõt veszünk, estenként-estenként vágyva vágyunk
pihenve felfrissülni. A parti korzón tíz órakór már alig-alig járnak. A fehér
úton csendben ballagunk. Alig szól valami nesz, mint a Körös csobogása. Kedvünk
jön ilyenkor elbotorkálni a Széchenyi tér bólingató fái, sûrû bokrai közé. Ide
tódul a messzi liget minden friss levegõje. A fák közül kifénylik a világos
kioszk. Lent hívogató gesztenyefák, félig megvilágított asztalok. Szinte
elkülönítve érezzük magunkat a világtól ebben az isteni csendben. A kioszkban s
elõtte sokan ülnek, de mindenkit csendre hangol ez a csendesség, s valami lágy
poétikus hangulattal telünk el… A vármegyeház órája tizenkettõt kongat, a liget
felõl erõs szellõáram csap felénk, a gesztenyefák megmozdulnak! Messzirõl
cigányzene szól, s mi álmosan, lehûlve ballagunk haza… Így nyaralunk mi, itthon
maradtak…
Ebben
a melegben aligha sokan olvasták Brunner Mór esetét, ami pedig igen különös
eset. Talán emlékeznek még rá, hiszen sokat írtak róla. Brunner Mórt több ízben
elítélték. Már harmadfél éve ül vizsgálati fogságban, s a végleges ítéletet
most hozzák meg felette. Brunnert felmentették.
Bûne
nem érdekel már bennünket. Nem is volt bûne, ezt bizonyítja a végsõ ítélet. Egy
szegény nevelõnõnek házasságot ígért. Elvitte mulatni, s visszaélt - az ítélet
után így kell mondanunk: állítólag -
a szegény hívõ lány helyzetével. No, hát nem bûnös. De mi lesz az ártatlanul
kitöltött harmadfél évi fogsággal?
Vannak
esetek; mikor az ember nem szabadulhat meg attól, hogy ne kételkedjék. Ilyenkor
a békés, hívõ polgár is azon tûnõdik el, hányszor nem igazság az igazság…
Szabadság 1900.
július 22.
|