|
A
traviáták beléptek a mûvelt közönség tisztességes szalonjába. Talán túlságos
zajjal is - a helyi sajtó jóvoltából.
Nem
jezsuitáskodunk. Mi ennek a bevonulásnak örülünk. A társadalom a formák
összetétele, s a jól megválasztott forma mindent helyesít[!].
Mi
magunk is tisztában vagyunk vele, hogy a lap nem alsó gimnazisták s éppenséggel
nem tudásszomjas bakfisok számára íródik. Hivatása a társadalom minden
problémáját megfogni. Készül felnõttek okulására. Célja igazság mindenekben s
tisztaság - ha lehetséges a szemétdombokon is. A lapot író pennát sok minden
félrevezetheti. Álszemérem, tekintély, régi hazugságok. A penna azonban legyen
erõs. Ne tévessze el az igazságot, és ami fontos: a formákat kivált.
Egy
és az napon két menetben kísértenek az új vendégek.
Az
egyikben szánandó Maszlovák. Drabantok kísérik ki õket a városból. A másikban
csatangolva repdesõ lepkék, kik beleverõdnek könnyen piruló arcokba is.
Az
elsõ menet nézõjének a szíve, a másodikénak az ökle szorul össze, de mind a
kettõ szidja… A társadalmat?… Az eredendõ csúnyaságokat? A nagyvárosok szükséges
kloakáit? Dehogy. A fõkapitányt.
Ismételjük:
nem jezsuitáskodunk. Ha ezt akarnók, kitérhetnõnk ilyen útjelzõ ösvényre: a
kérdés nagyon kényes, nem lehet vele a nyilvánosság elõtt foglalkozni stb. stb.
De nem tesszük. Sõt, állítjuk, hogy a kérdés igenis a nyilvánosság elé való. Ha
úgy fogják meg, mint én, ki számítok arra, hogy ez a néhány sor az avatottságra
még gyenge kezekbe kerül. Óh, kérem, hányszor olvashatunk nagyon illedelmes
formában salakosabb aljú témákat is - a színház
rovatban. Ezt sem értik meg a nem avatottak, pedig a hõsök itt is legtöbbször
traviáták, ha nem is fordulnak meg a fenti két menet egyikében sem.
Az
elsõ menet nézõje hát Maszlovát siratja - a humanizmus szent nevében, s ugyane
jegy alatt szidja a fõkapitányt. Miért? Mert rendõrökkel és gyalog kísérteti ki õket. Miért
kísérteti? Mert nekünk van már elég Maszlovánk. S miért gyalog? Mert
máskülönben az egész ország Maszlovája ide csõdülne, ahol egyebek mellett
ingyen is lehet kocsikázni. A fõkapitánynak nem célszerû divatos morál- és
szociálteóriák szerint kísérletezgetni. Nem is ér rá. Tõle csak azt
kívánhatjuk, hogy a kevésbé tetszõ szabályrendeletek paragrafusait betartsa. A
többit elvégzik helyette a papirosfogyasztók. Õ nem lehet lovag a Maszlovákkal
szemben, csak: fõkapitány. Mert igaz, hogy a Maszlovák is nõk, de hát mikor
olyan botrányosan s nagyon - nõk!…
A
másik menetben éhesek a pillangók. Az éhség pedig szörnyû. Az bizonyos, hogy
pillangókra szükség van. A teremtés a hernyónak is szerepet szánt. A viperának
is; mindennemû csúszó és mászó állatoknak. És a pillangóból meg-meg ismét csak
hernyó lehet, mosogató szolgáló sohasem. Ezt tudják jól az avatottak. És mit
csináljon a pillangó, ha éhes? Ennivaló után jár, amint az a pillangónak
módjául adatott.
És
a pillangónak, fõként az éjjelinek, sok ellensége van. Elsõsorban a nappali
lepke, mely elszedi a táplálékot elõle. Ezt szintén jól tudják az avatottak.
Mivel pedig az éjjeli pillangó õszintébb állat a nappalinál - a nappalit tessék
ne[m] szidni, hanem megrendszabályozni. A nappaliból még mindig lehet ouvrière indépendante. Más munkakörben
természetesen.
Szóval
Maszlovára, ha nincs szükség - dobassék ki. Amelyikre pedig szükség van - azt
ne bántsuk, csak ellenõrizzük!
Ellenben
csináljunk clausus numerust, s vágjuk
le a nappali lepkéknek, e szapora kétéltû lényeknek csinos, de mindenképpen
veszedelmes szárnyait…
A
traviáták körül pedig utazhatunk, de nagyon csínján…
Szabadság 1900.
július 25.
ae.
|