|
Margit,
ez a szegény asszony, még mindig imádkozik. A nép élteti az új királyt. Viktor
Emánuel õfelsége királyi terveit szövi. Bresci nevének naponként kevesebb
újságpapirost szentelnek. A világ pedig újabb szenzációkra vár…
Bûnpártolásért
könnyen lecsukják az embert. Ezek a nagystílû gyilkosok bizonyára szörnyû
emberek. Lombroso hazájában azonban illenék õket õrülteknek tartani. Mert
õrültek, veszedelmes õrültek, kiknél hiányzik a legemberibb vonás: nem
képesek átlátni, hogy a nagy mérlegen az egyénnek nem lehet lehúzni a
világot. Õrültségükben rendszer van: nem alkusznak. Agyukban az én rögeszméjére rakdossák könyörtelenül,
de hibátlanul a konzekvens igazságokat, s el mernek menni a végsõ konzekvenciáig.
Gondolatnak
bizarr és vakmerõ: mi lenne, ha ezt mindenki meg merné tenni?… Mi lenne, ha az
individiumok [!] eldobnák a megalkuvás elvét?… Ha a kifáradt fej revolvergolyót
kapna mindig, az élni vágyó bedobná magát a gyönyörök mocsarának legsalakjáig,
s a társadalmat reformálni akaró apostol mind méreggel és gyilokkal rohanna
azokra, akiket a nagy átalakulások ellenségeinek tart?…
…Mi
lenne?…
*
Az
akáclomb haragosan zöld még. A nap még szörnyen meleg tud lenni, de a nagyobb
levelû fák már betegek. Augusztus már hervasztó nyár.
Akik
nincsenek beoltva hangulatok ellen, már érzik az õszi levegõt. Az élet elérte a
delet, a természet alkonyat felé tart. Jön az õsz.
A
robogó vonatok naponként hozzák a boldog kinyaraltakat. Ahol élet szokott
lenni, már nincs holt szezon.
Mi
onnan vesszük észre a dolgok fordulatját, hogy többen vagyunk. Minden napon
több az ismerõs arc. Még pár héttel ezelõtt alig-alig páran nyaraltunk a
Mülleráj asztalai körül, ma már alig férünk. Nálunk a Mülleráj a szezon -
hõmérõje.
*
No,
de lesz színházunk is idestova. Ettõl a reménytõl lázban ég minden telivér
nagyváradi ember.
Megállunk
valahol a színház táján, s nem tudunk eléggé gyönyörködni ebben a saját külön,
felszenteletlen csarnokunkban.
Az
igazat megvallva azonban: nemcsak a gyönyörködés okából állunk meg. De azért
is, mert bajos egy kissé tovább menni. A sarkon homokot rostálnak. A sûrû poron
csak lámpával lehet áthatolni. A bazárszoros pedig formálisan alá van aknázva.
Ha
Önök - nyájas olvasók - újabban sok sánta vagy törött fejû embert látnak,
jusson eszükbe a színház-viták nagy szónokainak szép mondása: a mûvészet
áldozatokba kerül… Ezek a sérült atyafiak - áldozatok. - Igazat se mondtak,
mégis betörött a fejük. Rosszban sem jártak, mégis bele kellett esniök
valamelyik rejtett utcai aknába.
*
Natália,
ez a szintén szegény asszony, megszûnt ezredtulajdonosnak lenni.
Az
ifjú Sándor királynak zseniális ötletei vannak. És dresszírozott érzései.
A
mamát degradálja, s a mama helyét az exudvarhölgy, az új királyné foglalja el.
Az
ezredtulajdonosokat - tudomásunk szerint - nemigen szokták kvietálni. Még akkor
sem, ha már nincsenek hadviselõ korban. Mert ha a kor az ezredtulajdonosoknál
is számításba jön, Draga felséges asszonyt éppen annyi joggal lehet kvietálni,
mint - Natália mamát…
Szabadság 1900.
augusztus 12.
|