|
Az
uborka megsárgult. Ebben az állapotában télire el nem rakható. A szezonnak
vége. Helyesebben: itt az új szezon…
Elég
gyorsan eveztünk ki a nyárból.
Hogy
partot értünk, csak akkor vettük észre, mikor a csípõs széltõl borzongani
kezdtünk. Akkor este volt, s mi még hozzászoktunk a szabadban való
vacsorázáshoz. Felvettük hát az elõkeresett felöltõt, s ünnepélyesen
konstatáltuk, hogy az uborka megsárgult, s kezdõdik az igazi szezon.
A
tegnapi vasárnap már õsziesen festett. Az utcán kisebb volt az élet, mint
máskor. A Rhédey-kertben fogvacogva mûködött egy válogatott rezesbanda, de
mûvészetével nem tudta felmelegíteni a népet. Hiteles értesülésünk szerint
százhuszonháromezer-kétszázkilenc pohárral fogyott el kevesebb sör, mint a múlt
vasárnapon.
Fagylaltot
csak az életúntak fogyasztottak. Azok pedig, akik a fürdõbe merészkedtek,
dideregve bújtak a hõvizû források vizébe…
Szóval:
tarlóból fújdogál a szél. Szerkesztõségünkbe már öt darab õszi dal érkezett,
melyekrõl már itt megizenhetjük, hogy nagyon rosszak.
Az
uborka megsárgult, a fiumei cápa téli álomra hajtotta gondterhelt fejét, a
nyári kritikusoktól elszedték a szabadjegyeket, a váradi uszodatulajdonosok
viszont most bocsátják ki a tiszteletjegyeket, a sorok õszi hangulatú írója
pedig könnyfátyolos szemekkel néz a felöltõtlen és télikabátatlan jövõbe…
Szabadság 1900.
augusztus 14.
|