|
Tóth
Ida megette strichnines vacsoráját, s néhány órai rángatózás után meghalt.
Bartha
Viktor ugyanakkor beleállott a városvégi temetõ árkába, egy jól tervezett
lövéssel átlõtte a fejét, s meghalt.
Requiescant
in pace! Ha õk ezt mulatságosnak tartották, az õ privát ügyük.
Bocsánat,
hogy ilyen cinikus vagyok.
Néhány
évvel ezelõtt, van talán már nyolc is, egy szép fiatal leánnyal laktam egy
udvaron. Nagyon szomorú leány volt, s egy katonatiszt udvarolt neki. Éppen úgy,
mint Tóth Idának, mert Bartha Viktor is katonatiszt volt. Az én szép leányom is
ilyen véget ért. A katonája elõször õt, aztán önmagát lõtte fõbe. Régi nóta:
hiányzott a kaució s a többi.
Akkoriban
nagyon érzékeny fiatal voltam. Végzetesen megrendített a nagy tragédia. Mint
afféle szentimentális, versfaragó diák, naponként, majdnem két hétig, bokrétát
tettem a sírjukra. Ott feküsznek a vén Meszes rengetegében.
Azóta
már sok tragédia nem rendített meg.
Nem hat reám a Tóth Idáéké sem. Sõt ez, a maga sajátszerûségével - bocsánat -
komikusnak tetszik. A lány szép, élnivágyó és gazdag, a férfi délceg, erõs és
szerelmes. Az ördögbe is, az ember félennyi kinccsel is magáénak hiszi a
világot.
Ez
a két gyermek pedig, ahogy olvasták valami régi hülye regényben, egymástól
távol, abban a bizonyos elõre megállapított órában kioltja az erõsen lobogó
életlángot. És õk ezt olyan szép
dolognak tartották, amiért érdemes - meghalni…
Én
a nyakam teszem rá, hogy a gondolat a leányé volt. Egy ilyen esetben már
megírtam, hogy az effajta varrókisasszonyokat ríkató szép históriák a mi kedves kis lánynevelési metódusunk eredményei.
Nem tanítjuk meg õket gondolkozni, tudni, dolgozni és akarni. Csinos bábok
lesznek, telve hangulattal. Teleszedik dresszírozatlan fejecskéiket érzékeny
mesékkel, zagyva sületlenségekkel. S mikor a sors, mely nem számol a mi
nevelési rendszerünkkel, odaállítja õket a minden embert felkeresõ életválság
elé: üres fejecskéiket elveszítik. Nem marad csak egy szamár hangulatok. Ez
aztán produkál általuk egy szép, megható
tragédiát…
Még
valamit. Az az én kislányom, ott a Meszes rengetegében mégiscsak okosabb volt.
A revolverlövés elõtt átengedte magát a szívének… Egymást átkarolva kapták meg
õket másnap favágó emberek.
Ez
a kis okosság egyrészt változtat a történet sablonos naivságán, másrészt
kárpótolta õket is.
A
Tóth Idáék tragédiájából azonban hiányzott az egészség. Beteg tragédiák
feledésre méltók…
Szabadság 1900.
augusztus 17.
ae.
|