Sárosi
Paula, a debreceni színtársulat bájos szubrettje, menyasszonya a szülei által
fogva tartott Medve Miklósnak - ezt a levelet intézte a lapokhoz:
Igen
tisztelt szerkesztõség!
Az
összes fõvárosi lapok napok óta egy botrányt tárgyalnak, mely nevemmel van
kapcsolatban. Meghurcoltak, a legképtelenebb vádakkal illettek. Védtelenül,
tanácstalanul önökhöz fordul egy nõ, remélve, hogy kérését nem utasítják
vissza.
Medve
Miklóst nem hálózták be. Vonzalmát, kezét, mellyel megkínált, többször visszautasítottam.
Egyik ilyen alkalommal én vettem ki kezébõl a gyilkos fegyvert. Késõbb látva
vonzalmának õszinteségét, igaz ragaszkodását, elfogadtam tõle a jegygyûrût.
Szülei írtózva gondoltak reá, hogy a fiok egy színésznõt - egy zsidó leányt
vegyen feleségül, folyton kémekkel vették körül, megtagadták tõle eddigi
szerény zsebpénzét is (nem, mint ügyvédje írja, bõven ellátták), úgy, hogy
hónapokon keresztül én osztottam meg vele szerény keresményemet. Ezt tudja a
debreceni társulat minden tagja, Medve Miklós ösmerõsei. Mert võlegény és
menyasszony lévén, nem csináltunk titkot belõle.
Késõbb
szülei elzárták, még a hírlapokat is elvették tõle, nehogy valamiképp így
adhassunk hírt egymásnak. Megszökvén a szülei háztól, mindenekelõtt jeles
orvosok által azt akarta bizonyíttatni, hogy elméjének semmi baja, mert fogsága
alatt megtudta, hogy a szülei és a testvéri szeretet elmebetegnek fogja
nyilváníttatni. Egy árva fillérje se lévén, valahol kölcsön venni akart, és azt
írja most a család, hogy zsaroló szövetkezet kezei közé került.
Egyik
lap azt kérdi, hogy miért nem nyilatkozik Medve Miklós? Mert elfogták. - Azt
méltóztatik gondolni, hogy neki csak egy betûnyi tudomása is van az ellenem
megindított hajszáról?!
Ott
van a négy fal között, s nem fog meglepni, ha azt olvasom pár nap alatt, hogy
elmebeteg, hisz annyi a lelkiismeretes orvos, aki szívesen nyújt segédkezet,
elhárítani a család szégyenét.
De
ha igazán az lenne is? Nem õrjítene-e meg bárkit is ez a lelketlen szándékos
kínzás?
A
Medve családnak sok mindenhez lehet joga, de ahhoz semmiesetre nincs, hogy
pellengérre állítson egy leányt, akinek semmi más bûne nincs, mint hogy szereti
a fiokat!
M.-sziget,
1900. augusztus 27-én.
Kiváló
tisztelettel
Sárosi
Paula
a
debreceni társulat tagja.
Sárosi
kisasszony levele igazolja mindazt, amit mi a szenzációvá tett szerelmi
viszonyról elmondottunk.
Medve
Miklóst azért kellett elõször a nyomorba, azután az öngyilkosságba zavarni s
talán nemsokára hivatalosan õrültnek kijelenteni, mert az a leány, akit
szeretett: színésznõ és zsidó. Sárosi
Paula még fiatal, gyermekleány. Igazi tehetség, kinek hamisítatlan színészvére
kárpótlást nyerhet a színpad sikereiben is. Ám a Medve család magára vessen
majd, ha sikerül egy több boldogságra érdemes sarjukat teljesen tönkretenni.
Már senkire sem hat a romantika, de ennek a két szerelmes gyermeknek a sorsa
igazán megható, s mind óhajtjuk, hogy ezúttal éppen úgy gyõzze le a tiszta
szerelem az akadályokat, amint azt olvasgattuk régi, naiv regényekben.
Mint
érdekes dolgot írjuk meg itt, hogy Sárosi Paula közeli rokona Kiss Józsefnek, a
magyar poéták elsõjének, ki felismerte hamar a kis Paula színpadra
termettségét, s fejlõdését állandó érdeklõdéssel kísérte. A bájos szubrett most
Máramarosszigeten van, ahol jelenleg a debreceni színtársulat nyári
állomásozik, s hova éppen akkor kellett utaznia, mikor az ellenük indított
hajsza a legborzasztóbb lelkiállapotba hozta. De azért komédiáznia kell s
énekelni a Báránykák pajkos indulóját:
A szerelem, a
szerelem
Ott terem a lány szívében…
Szabadság 1900.
augusztus 30.
|