Igen,
én már ismerem az egyetemi nemzeti párt ifjait.
Elõször
fönt az egyetemen találkoztam volt velük pár évvel ezelõtt egy választáson.
Mondhatom, hogy zseniális ifjak. Volt közöttük olyan - saját szemeimmel láttam
-, aki nyolcszor szavazott le a párt jelöltjére. Persze el is bukott szegény
Gergely Gyurka, akinek az apja kálvinista pap volt, s aki körül többnyire
zsidók sorakoztak.
Aztán
egy ünnepélyen láttam õket. Vezetõi[k] díszmagyarban feszengtek, s rettenetes
módon szavalgattak hazafias prózát és verseket. Egyik díszmagyaros éppen
elõttem állott, s hallottam egy lelkes megjegyzését:
-
Nézd csak azt a komisz zsidót, még díszmagyarba bújt.
Egy
idõben barátkozni akartam velük. Lekerültem debreceni jogásznak, mellékesen
kezelvén még akkor a hírlapíró pennát. Akkor volt ez, mikor a nemzetiek
leszorultak a polcról egy évre. - Na, hát a barátság rosszul végzõdött.
Mi,
vidéki fiatalok nagy terveket szõttünk. A nemzetiekkel is készen lettünk volna
szövetkezni e nagy tervek érdekében. Becsapódtunk. Ezek az urak mindig
pihentek, csak szombaton nem. Ilyenkor a zsidót szidták. Azóta szidják a többi
napon is, bár dolgozni most is csak egy-kettõ tud tán köztük.
Utoljára
egy kongresszus hozott össze bennünket. Itt aztán már teljesen megismertem
õket. Epigonjaik õk még az epigonoknak is. Keveset tudnak, sokat lármáznak.
Gyûlölködõk
és elfogultak. Kis agráriusok, dzsentriskedõk. Még mondjuk Cérna Károly is adja
a búsuló dzsentrit, kinek édesapja különben tisztességes, okos szabómester
Dombóváron. Ám õ feljõ Pestre, szidja a zsidókat, kik elúsztatták az õsi
bírtokot. Adja a nemzetit, mert véletlenül Cérna úr - édesapja keresztény
katolikusnak született.
Szánalommal
néztem ezeket a voltaképpen szegény embereket.
Ha
beszélniök kellett - hebegtek. Igaz, hogy azt is dacolva tették. Ha valaki
liberálisan beszélt, megjött a bátorságuk, s csináltak olyan fülsiketítõ zajt,
minõt még nem hallott a debreceni õskollégium õsi tanácsterme. A kongresszus
végén pedig megelégedve távoztak vissza - beszámolni elveik diadaláról. Arról
közben gondoskodtak, hogy nevük forgalomba kerüljön jámbor magyar napilapokban.
Megértem
én a párizsi kudarc okát is. A nemzetiek ott is domináltak… És… és ez az irány
hivatalosan pártoltatik az egyetemen. S terjed is.
Szent
Ég, milyen küzdelmet kell most is folytatni a világosság és tudás
ellenségeivel. Mi lesz, ha e nemzetiekbõl
alakul ki Magyarország jövõ társadalma, Quod Deus avertat!…
Szabadság 1900.
szeptember 1.
ao.
|