276. HÉTRÕL HÉTRE

„Azt mondják, hogy így õsszel olvad a lélek át az elmúlásba…” Nincs olyan fásult ember, aki ne érezné az õsz hangulatának fájdalmas-édes kínjait.

Nem szentimentális gyöngeség ez, hanem örök törvény. Azok az emberek tanúskodók mellette, kik ezer évek óta poétáknak hívatnak. Az õsz sejtelmei megihlették a pogány Tibullust is. Azóta hány szívet rezegtetett elégiára az õsz!…

Az õszi dalok poétáira lám én nem haragszom. Igazak õk szegények, ha bár oly gyatrák is. Az õsz nem tûr hazugságot. Az õszi poézis az õszinteség poézisa. Az õszi hangulat pedig sejtése az örök igazságnak…

*

E hamvazó évszak meggyóntat, de fel nem old. Reánk zúdítja minden vádját, de enyhülést csak az elmúlásban mutat.

Az én szememben nincs bûn, csak egy. Amit öntestünk ellen vétkezünk. Ez a bûn csupán, mert a test a lelkiismeret, érzékeny és vádoló. Vond el tõle az alvás üdvösségét, gerjeszd fel egész a kínig vágyait, fullaszd a gyönyörûségek mámorába: feljajdul a lelkiismeret, össze­roggyan a csinos alkotmány, melyet remekmûnek nevezett a vén Szókratész, akire hivatkozni restell már a mai ember, ha letette a maturát.

Három fiatal lelkiismeret jajong a lipótmezei õrültek házában. Így õsszel olvadt át lelkük az elmúlásba. Összeroggyant három csinos alkotmány. Elvesztette varázsát három fiatal nõi test… Megbolondult három kis színésznõ.

Hallottam polgári erkölcsök és viszonyok közt élõ emberektõl, hogy nincs józan eszû a színpadi lények között.

Nem filozofálok hát, csak cáfolok - kissé triviális idõválasztással [!] - polgári erkölcsök és viszonyok között élõ embereket:

Hát hogy bolondulhattak meg, ha eddig sem volt eszük?

*

A színház… Este körül ott sétálgatnak nagyon sokan elõtte. Úgy megnézik, úgy megtárgyalják.

- Mikor is nyílik meg?

- Vajon kész lesz akkorára?

- Azt mondják: nagyon kicsiny.

- Ma láttam Somogyi direktort.

- Csak október elején megnyílhatnék.

Nem tudom, hogy lesz, de a nagyváradi közönség lázasan várja a színház megnyitását.

Vajon nem azért, hogy akkorára megtisztul a Bazár-szoros, elhordják a színház körül felhalmozott törmeléket, s jobban lehet majd így esténként - sétálni?…

*

Csúnya fináléja van ennek a csonka hétnek. A Takács Zoltán esete.

Undorodom errõl az emberrõl még gondolkozni is. Nem volt olyan gonosztevõ, akit betegnek ne hittem volna. Ez az ember született gazember.

Eszembe jut híres bûnperének tárgyalása felháborítóan, undorítóan aljas részleteivel, s ha lehetne, ebbõl a szörnyetegbõl egy új vasálcást csinálnék.

Mert ez már nem megtévelyedett ember, hanem a vétkezésre ésszel bíró vadállat…

*

Falb azt jósolja, hogy egész szeptemberünk - november lesz…

Szabadság 1900. szeptember 8.