A
ringlspiel-filozófus, Bodnár Zsigmond úr, ismét megszólalt. Ez urat bizonyára
ismerik. Õ a körforgó filozófia büszke feltalálója. Õ hirdeti a realizmus és
idealizmus egymást le-leteprõ örök harcát, s õ az, aki most jónak látja
bizonyítani, hogy a klerikalizmus és
antiszemitaság térfoglalása az idealizmus növekedését jelenti.
Így
okoskodik:
Az
elemi iskolától fel az egyetemekig, minden téren jelentkezik az idealizmus az õ
teológiai gondolkodásával, mely uralomra juttatja a tekintélyt és hagyományt,
szabad, reális nevelés helyett a valláserkölcsit sürgeti: anarchisták,
szocialisták, féktelen egyéniségek helyett vallásos-erkölcsös szellemû
ifjúságot akarnak nevelni, maga az egyetemi ifjúság mindenütt az egész mûvelt
világon átalakul, a tekintély elvének
kezd hódolni, úgynevezett nemzeti szellemû lesz, tiltakozik a
kozmopolitizmus ellen, kárhoztatja a
liberalizmust, s hallgatag vagy nyílt antiszemitizmus
híve lesz, s már az iskolák, az egyetemek falai között megkezdi azt a zsidóüldözést, vagy a zsidó fajnak háttérbe
szorítását, melynek mindenfelé tanúi vagyunk.
Ilyenkor
tehát nem kellenek a tudományos módszerek, nem kellenek az elméletek, hanem
uralkodni kezd minden téren a teológiai
gondolkodás, vagyis az egész, az egység szempontjából való látás, midõn a
mindenségben az Istennek, az egyházban a fõpapnak, az országban a királynak, a
családban az atyának, a férjnek hódolunk, s csak másodsorban érvényesülnek a
hívõk, az alattvalók és a családban a nõk és a gyermekek. Végül a rossz
tanárokkal hozakodnak fel némelyek. Azért nem tanul az ifjúság, mert a rossz
tanár nem tudja és nem akarja tanulásra serkenteni, bensejében a tudomány
szomját fölkelteni.
Bocsánatot
kérek, de ilyenkor sehol sincsenek rossz tanárok. Most minden tanár jó, aki egyszerûen,
igénytelenül, új és különös módszer és elmélet nélkül tanít. Az egyetemi
kinevezések is már jó idõ óta ebben a mederben folynak, és sokáig így fognak
folyni. Elõszeretettel katolikus papokat
és egyszerû keresztény tudósokat fognak kinevezni. Ilyenkor kerüljük a nagy
elméket, a fényes tehetségeket, akiknek önálló nézeteik, merész elméleteik
lehetnének. Óvakodunk az új felfogástól, sõt elnyomják, esetleg üldözzük azt,
aki ilyenekkel áll elõ. Keblünket a vallás és erkölcs, a tekintély és hagyomány
utáni vágy tölti el. Aki ilyen szellemben tud szépet és nagyot teremteni, az
már tetszik, noha még ezeket sem szeretjük a tanszéken látni, mert attól
tartunk, hogy sokat markol, merészen lép, s túlságba csap. Azt hisszük, hogy
nem az ifjúság nevelésére valók.
Nemsokára
lehetetlenek lesznek a zsidó tanárok is,
kivált a bölcsészeti, a történeti, a jogi stb. szakokban. Ezt követeli a folyton növekvõ idealizmus, mely minél hatalmasabb,
annál kevésbé szokott megalkudni a körülményekkel.
Ezeket
írja a ringlspiel-filozófus - egy klerikális lapban.
Aki
azt hiszi, hogy neki az a célja, hogy rendszerét igazolja a ma eseményeivel: az szörnyen csalódik. A
ringlspiel-filozófusnál mellékes a filozófia. Nem önálló rendszer az õ
rendszere, hanem a reakció behálózó
rendszerének kifundált eszköze.
Célja:
látszólag tudományos alapon bizonyítani a reakció szükségességét. Üssétek a
zsidót, mert az örök törvény így kívánja. Jó úton haladtok: az idealizmus
útján.
Íme:
ha a butaság küzd valamiért, céljára felhasználja a - bölcsészetet is.
Finis
sanctificat media…
Szabadság 1900.
szeptember 15.
ae.
|