|
X.
úrék itt vidéken háromféle módon kezdenek szerepelni. Vagy: kacérkodnak a
hírlapírással. Vagy: beiratkoznak némely egyletekbe. Vagy: barátkoznak a
huszártisztekkel, s rendezik a szezon összes számbavehetõ négyeseit.
X.
úr a közélet számára való megszületésekor gyámoltalan, miként minden poronty.
Tétova szemekkel nézdel szerteszét. Elõtte összegomolyog a hivatali fõnök, az
ismerõs elõkelõségek, a protekcióképes jóbarátok, a jó pártik és minden-minden
képe. Ír, sétál, táncol, zsúrozik, szervez, belép, kilép, intrikál és
naivoskodik. Van valami sejtése arról, hogy õ
akar. De hogy mit, az még elõtte alaktalan álomkép.
Ám
történik, hogy valami banketten X. úr titokszerû divinációval kivesz a zsebébõl
egy régi idõ óta tartogatott finom szivart, s egy holdkóros, de ekkor is
elõkelõ mozdulattal megkínálja a szomszédját, ki történetesen újságíró.
A
skriblernek a szivar pompásan ízlik. Akkor este, mondjuk, a keresztény ifjak
Excelsior dalköre tartja a bankettet. Másnap X. úr élvezettel, kéjjel olvassa,
hogy õ az egyletnek a lelke. Õ, aki különben ismert, fiatal, szimpatikus alakja
a helyi társadalomnak.
A
szivar eldöntötte X. úr sorsát. A gyámoltalan poronty mesés rohamossággal kezd
fejlõdni. Hivatalában elõlép. Az Excelsior alelnökké választja. Egyik lap
kellemes ál-hymenhírt közöl róla. A városatya-választáson kap két szavazatot.
Választmányi tag lesz a lövészeknél, tûzoltóknál, sakkörben, s a jó ég tudja
hol. Végigsétál vele a színtársulat primadonnája fényes délelõtt az utcán.
S
mindeme ténykedéseit nap-nap után feljegyzi az örökkévalóság számára az a pár
skribler, „akikkel jó barátságot tartani”.
De
X. úr itt nem áll meg. Emelkedik szédületesen. Neve fogalom lesz. Õ pedig
díszelnök még az olyan egyletekben is, ahol tagok nincsenek. Próféta õ, kit a
jósors adott városának.
És
X. úr boldog ember, nagy, becsült férfiú. Sajnos azonban egy baja van. S errõl
gyakran panaszol barátainak:
-
Borzasztók azok a skriblerek. Az ember nem tud olyat tenni, amit meg ne
írjanak. Szörnyû, kellemetlen népség…
-
Talán ugyane pillanatban, távol X. úrtól mondatik egy skribler által több
skriblernek:
-
Higgyétek el, nincs felségesebb dolog a világon, mint kiválasztani a tömegbõl
egy szürke alakot, s abból nagy embert csinálni, hogy aztán lenézhessen - bennünket.
Eme
mondásért rajzolódott meg X. úrék típusa…
Szabadság 1900.
szeptember 29.
ae.
|