|
A
vajda összeszedi a sátrát, s népével együtt elmegy messzire. Az a zseniális
cigány ember, ki egyebek közt a magyarnóta királyának is neveztetik, szívünkhöz
nõtt nagyon. Hiszen itt töltötte majdnem egészen a csendes, a szép nagyváradi
nyarat. S a kihalt aréna koporsói körül elandalogtunk óh hányszor az õ
csodaszép nótáin, hangulatos, nyári éjszakákon…
A
vajda ma este búcsúzik. Aztán megy innen Babilonba, fel Pestre. Jön az õsz.
Vajon el fogja-e ezúttal kerülni szomorú végzete?
Vagy
majd ismét elkezd fuldokolni az õszi ködben, s el kell vánszorognia ismét oda,
ahol az emberek tüdõit reperálják[!]?… Szegény Dankó Pista, õneki keservesen
kell meglakolni azért, hogy lázas, tüzes cigányvére van, s õ ezt eldalolni
kénytelen.
Érdekes,
nagy koponyáját elõrehajtva látjuk majd ülni a kocsiban. Holnap, szombaton
reggel utazik a vajda, színes, szép emlékeket cipelve innen Nagyváradról,
melynek õ adott módot bebizonyítani, hogy tud ám lelkesedni, csak értékes
lelket találjon.
Szeretettel
búcsúzunk ma este Dankóéktól, s szeretettel mondjuk: a viszontlátásra.
Szabadság 1900.
szeptember 29.
|