(Sidney Jones
operettje. A Szigligeti Színház premierje 1900. október 19-én)
A
türelmetlen közönség jóvoltából, aki akarta, sem élvezhette a Görög rabszolga
fényes elõzenéjét. Mikor a függöny felgördülõben volt, odasúgtam a
szomszédomnak:
-
Ha Lányi Edit tud táncolni, s a hatásvilágítás nem sajnálja a hatást: a
darabnak nagy sikere lesz.
Mert
a Görög rabszolgát finom muzsikája sehol sem tudta megõrizni a bukástól. Ott
gyõzött csak, ahol úgy táncoltak benne, ahogy muzsikáltak. Debrecenben egy kis
vékony lány, a kis Sárosi Paula kasszadarabbá tette. A Népszínházban Küry sem bírt
vele.
Hát
a jóslat bevált. Lányi Edit tud táncolni. A fényszórók úgy szórták a fényt,
hogy csupa gyönyörûség volt. A Görög rabszolga pedig diadalmasan vonult be a
kis új színházba. Határozott, nagy sikert aratott.
A darab. Olyan népszerû sohasem lesz,
mint idõsebb nõvére a Gésák. Az idõsebb nõvér feltûnõbb szépség. Rafinírtabb,
kacérabb. Azok közül az aranyos hölgyikék közül való, akik az inasokat sem
sajnálják boldoggá tenni egy indiszkrét szoknyalibbenéssel.
A
Gésák muzsikája erõsebb, érzékibb, merészebb. A Görög rabszolgáé diszkrét,
finom, poétikus. Angol hölgy, akit Párizsban neveltek.
Meséje
nem is mese. Úgy gondoljuk, hogy a fordítók csak átélvezték az eredeti
szöveget. Talán meg is tartották. De addig-addig etették, táplálták budapesti
viccekkel, makaiádákkal és szójátékokkal, hogy a szegény átültetett plánta
belehalt.
A
görög rabszolga: Dioméd (Pintér Imre). Rabszolga, modell, deli és szép. Szebb,
mint Pintér Imre. A játékba egészen ártatlanul kerül. Marcus Antonius (Füredi),
római prefektus szereti Antónia hercegnõt (Parlaghy Klotild). Antónia nem tud
szeretni. Mind a ketten Heliodorus (Szilágyi Dezsõ), a világbolondító jóshoz
fordulnak.
Heliodorus
el is bolondítja Füredit, aki remekül tudja bolondíttatni magát, leánya pedig
Aspásia, a világbolondítás tehetséges papnõje még alaposabban elbánik
Antóniával. Elhiteti vele, hogy maga Ámor szállott le az égbõl a kedvéért. Az
Ámor persze Pintér Imre, akit ebben az isteni szerepben rettenetesen félt
kedvese, Aspasia (Forrai Ferike), ez az aranyos kis világbolondító. A dologba
több ízben beleüti az orrát Archia (Deésy Alfréd) szobrász is, akinek az a
dolga, hogy Irisbe (Lányi), a szép és mindig táncoló szobaleányba szerelmes
legyen. Végre is addig táncolnak, míg mindenki megkapja a maga párját.
Mert
ebben a darabban a tánc a fõ. A hosszúruhás, álszenteskedõ, vérforraló, ravasz
tánc. Azt hirdetik, ezé a jövõ. Mi nem hisszük el, míg Párizs jókedvû, dalos
cigányokat nevel.
A
libretto Offenbach nélkül nem íródott volna meg. Ám azért szegény Offenbachot
kár volt szép, örök álmában zavarni.
A
zene tán még inkább tánczene, mint a Gésáké. A szereplõk végigtáncolják a
darabot. A hangszerelés mûvészete talán a Gésákénál is csodálatosabb. Azok a
dalok pedig, amiket szerencsére nem kell eltáncolni, bájosak, finomak és poétikusak.
Ilyen például Iris dala, az Aranysziget, a rabszolgadal, az Eljövend az idõ
refrénû s az a felséges galopp, mellyel a darab is végzõdik, s melyben benne
lüktet a szaturnáliák mámoros, buja, szeretõ élete, bakhanáliája… A finálék
mesés hatásúak, mûvésziek. A táncok magukban - úgy halljuk, Bércziné Horváth
Irma volt a táncmester - nagyon ötletesek, hatásosak és szépek.
Az elõadás. Pompás volt, meglepõen
gördülékeny, kifogástalanul rendezett.
Azt
azonban rosszul tette Somogyi direktor, hogy új díszleteket nem készíttetett. -
Néhány telt házzal többet csináltak volna e darabban nagy hatást keltõ, fényes
díszletek.
A
szereplõk - általában - brillírozni akartak.
Pintér
Imre csak alakja miatt nem volt perfekt Dioméd. De mûvészettel játszott,
énekelt. Igen sok tapsot kapott nyílt színen is. A rabszolgadalt meg kellett
ismételnie.
Szilágyi
Dezsõ jókedvû, ötletes, ízléses Heliodorus volt. Erõs komikai vénája van, de
mûvészember. Énekelni is tud. Határozottan jó estéje volt.
Kevésbé
volt azonban jó estéje Parlagi Klotildnak. A debü nem sikerült. Fejedelmi
alakja van, szép is, de beszélni nem tud, mozogni nem eléggé, hangja nem
túlságosan használható. Mindenesetre ki kell jelentenünk, hogy ez az ítélet nem
végleges. A mai estét jobb diszpozícióban megkorrigálhatja a kisasszony.
Forrai
Ferike bájos, ügyes, kedves hangú énekesnõ. Meg fogják szeretni Váradon. Elég
ügyesen táncolt. Ízléses toalettjeiben gyönyörködtünk. Egyik dalát és táncát
meg kellett ismételnie.
Lányi
Edit ügyesen táncolt. Határozottan fejlõdött és tanult a kisasszony. Mai sikere
bizonyára nem lesz utolsó.
Füredi
rengeteg derültséget keltett. Mulatságos volt az ízlés határai közt. Az elsõk
közt osztozik a sikerben.
Nagyon
jó volt Erdey Berta is, mint felügyelõnõ. Deésy Alfréd be tudott illeszkedni az
elõkelõ keretbe.
A
kisebb szereplõk, tanácsosnõk, kórus mind részesei a sikernek. A zenekarnak
nehéz feladata volt, de meglepõ sikerrel oldotta meg. A színházat teljesen
megtöltõ közönség nagyon sokat tapsolt. A fogadtatásból ítélve a Görög
rabszolga kasszadarab lesz. Holnap megismétlik.
Szabadság 1900.
október 20.
|