|
A
Görög rabszolga mai második elõadásában ismét telt házat csinált. Az elõadás
talán még sikerültebb volt a tegnapinál. Legalábbis gördülékenyebb. - A jós
szerepét ma Nyárai játszta. Jó volt, sokat tapsolták. De sok kifogás is
hallatszott ellene, hogy agyonmókázott mindent, hogy agyonparodizálta a jós
szerepét, amely már maga is paródia, hogy túl sokat ugrált, és nagyon fiatalos
maszkot öltött, és még egész csomó többé-kevésbé nagyképû kifogás. Mi azt
hisszük, egyetlen hibája volt Nyárainak: az, hogy semmiképpen nem akart
hasonlítani Szilágyihoz, aki tegnap játszotta a jós szerepét. Mindenben az
ellenkezõjét csinálta annak, amit Szilágyi tett, hogy mondjuk negatív képet
csinált a Szilágyi pozitív képébõl. Márpedig ezt még az olyan igazi, nagy
talentum sem teheti, mint Nyárai.
Elvégre
a szerep ugyanaz, és habár Nyárainak sikerült kiemelni azokat a helyeket is,
amelyeken Szilágyi átsuhant, nem volt képes elfelejtetni, hogy a szerep egyéb
részeiben Szilágyi természetszerûleg nagy hatást ért el. A semmibõl tudott
valamit csinálni Nyárai, de nem tudta eltüntetni a valamit. Pedig kár ezért az
erõlködésért, mert csak túlzásokba vitte õt, amelynek voltaképpen semmi haszna
nem volt, és amellyel csak elfecsérelte az õ bámulatos komikai erejét.
Különben, amint említettük, nagy sikere volt.
A
többiek jók voltak, mint tegnap. A bájos Forrai Ferike éneke, a graciózus Lányi
Edit tánca elragadta a második elõadás közönségét. Parlagi Klotild - sajnos
szintén olyan volt mint tegnap.
Itt
említjük meg azt is, hogy Somogyi direktor arról értesített bennünket, hogy a
díszletek igenis az utolsó darabig újak. Az értesítést szívesen vesszük
tudomásul, és a magunk részérõl csak azt fûzzük hozzá, hogy teljes
jóhiszemûséggel írtuk azt, amit írtunk, mert az elsõ felvonás díszletei
olyanok, mintha csakugyan Julius Cézár korában készültek volna. Készséggel elismerjük
viszont, hogy a többi felvonás díszletei nagyon szépek.
Szabadság 1900.
október 21.
|