|
A
vármegye egyik városkájában, B.-Újfaluban felfordult világ van. Az embereket
rémület tartja fogva. Mindenki gyanakodva néz a másikra. Mintha fertõzéstõl
tartana mindenki… Egy õrült vagy egy gazember tartja szörnyûséges izgalomban a
városka honett, csendes társadalmát… Egy idõ óta B.-Újfaluba is belopódzott a
társadalmi betegségek legundokabb fajtája: a névtelen levelek írogatása.
Húsz-harminc
család van kitéve annak, hogy majdnem nap mint nap kapja az arcátlannál
arcátlanabb hangú és vádú leveleket. Kapnak olyanok, akik elég gyengék a
gyalázatos intrikákat komolyan venni, s emiatt felzavartatni engedik családi
életöket, elveszítik munkakedvöket. Volt olyan is, ki már hetekig tartó súlyos betegségbe esett.
Így
írják nekünk Újfaluból. S írják, hogy haszontalan minden kutatás. A levél
íróját vagy íróit nem bírják kikutatni. A helyi lap gyilkosan erõs cikket ír az
ismeretlen gazember ellen. Persze annak van esze, hogy ne jöjjön elõ. Szóval
minden úgy megy, mint nagyon sok helyén szép és kedélyes hazánknak. Nem tudunk
új tanácsot adni az újfalusiaknak sem. Rekriminálva ismételjük az egyetlen
régit. Mért nem dobta el elolvasatlanul mindenki az elsõ levelet? Mért nem
teszik legalább most ezt?… A mi vidékies kicsinyességünk s pletykakedvelésünk
teremtik meg ezeket a levelezõ gazembereket. Méltóztassék tehát higgadtan
gondolkozni, eldobni a kapandó s elfeledni az eddig kapott leveleket,
méltóztassék teljesen negligálni gazember urat vagy úrhölgyet, s akkor gazember
[úr] vagy úrhölgy el fog hallgatni. Sajnos, hogy Önök ki vannak téve annak,
hogy gazember úr vagy úrhölgy fog kedélyes diskurzus közben a napirendre térés után
felsóhajtani:
-
Na, csakhogy megmenekültünk ezektõl a szörnyûségektõl.
Mindegy.
Más gyógyszert nem ajánlhatunk az újfalusiaknak. Egy volna még, de abból talán
csak kétszáz év múlva lesz valami. Ezt így hívják: intelligens társadalom. Hogy ezt a gyógyszert még nem lehet
használni, arról nem tehetnek az újfalusiak.
Szabadság 1900.
november 14.
|