|
Régi
témám: ezer akadálya volt, hogy eddig meg nem írtam. A debreceni affér
kényszerít most rá s azok a hírlapi közlések, amik errõl az afférrõl szóltak.
Nagyon
érthetõ, ha a mi dolgainkról a budapesti lapok mindig rossz referádákat hoznak.
Akik ezeket a referádákat gyártják, a legsötétebb Budapesten nõttek fel, s a
legsötétebb Otthon-körben nevelõdtek ki. Ott persze a világot homorú lencsével
nézik. Az Otthon alakjai, ezek a kis furcsa újságíró emberek, az élet
legmulatságosabb alakjai. Minden hivatottság, minden képesség nélkül mondanak
véleményt mindenrõl. S ezt a véleményt Thury Zoltán-i lendülettel disputálnák
rá a legjózanabb emberre is.
Így
tették a debreceni affér ügyében is. Halvány dunsztjuk sincs a mi dolgainkról,
a mi helyzetünkrõl, a mi viszonyainkról: ám Komjáthy János színidirektor,
ellenben Lõw Jóska és consortes újságírók. Az Otthon rövidlátó emberei szerint
tehát Lõw Jóskáéknak van igazuk.
Ezek
az urak nem akarnak tudni, nem akarnak számolni. Mit tudják õk, micsoda
Debrecenben vagy Nagyváradon a színház és a sajtó. Képesek-e õk leszámolni
avval, hogy itt, vidéken mi, újságírók és színészek, olyan kevesen, ahogy
vagyunk, emberségesebb, becsületesebb, tisztességesebb munkát végzünk, mint
ott fent õk valahányan!… Mit tudják õk, hogy mikor csupa unalomból „elintézik”
a mi ügyeinket, tulajdonképpen megbénítják a mi munkás kezünket!… Nem tudják,
nem akarják tudni.
Az
õ „mucsai” példázgatásaik, az õ Otthon-beli kétes szellemességeik többet
ártottak nekünk azoknál a kicsinyes bántalmaknál, amiknek mi itt, vidéken nap
mint nap ki vagyunk téve.
Legközelebb
Komjáthyt ütötték. Ám holnap Somogyira jöhet sor… Mi közük nekik a mi
ügyeinkhez?… Pardon?… Miért teszik a mi utunkat göröngyösebbé? Miért szólanak
olyan dologhoz, amit nem ismernek?… A mi kritikusaink - némely Otthon-beli
kitanított kivételével - nem húznak tiszteletdíjat a színházaktól. A mi
direktoraink nem csinálnak bûnbar… - bocsánat - Magyar Színházat a
színházainkból… Mi önzetlenül, szegényen, szörnyûséges nehézséggel (ne méltóztassék majd esetleg ebbõl viccet csinálni)
végezzük a mi kötelességeinket. Komjáthy Jánosék nem érnek rá öngyilkossági
kísérleteket elkövetni csinos színésznõik lakásán. Lõw Jóskáék pedig nem
csinálnak a színházból üzletet.
Ha
a munkánkról nem vesznek ott fenn tudomást, hagyják el az afférjainkat is.
Szenzációsabb dolgok történnek a fõvárosban a kulisszák mögött, mint nálunk a peceszõllõsi,
pisztolypárbajra teremtõdött tisztáson…
Méltóztassék
csak ott fenn maguk körül nézni. Intézzék el a maguk színházi botrányait. Itt
lent tudja a kötelességét a kritikus is, a színigazgató is…
Szabadság 1900.
november 16.
ae.
|