|
Született,
elvégezte az elvégezhetõ klasszisokat, úri módra végiglumpolta az önkéntesi
évét, megnõsült, magyaruraskodott, meghalt…
…Ez
lett volna a Papp Béla élethistóriája. Meg nem írta volna persze senki. A maga
kis birodalmában elvégezte volna ezt a kurta életet. Hihette volna magáról,
hogy úr. Ha befogták a szemét, elsiratták volna az ismerõsök és a rokonok.
Olyan szépen élhet még minálunk egy jó papájú úr, akinek nem fáj a feje senki
miatt sem.
Papp
Béla eltért a sablontól. Szörnyûségesen eltért. Papp Béla híres ember lett.
Szörnyûségesen híres.
Ha
kedvünk volna az anarchiának toborozni, furcsa gondolatoknak adhatnánk helyet.
Fõként és elõször annak, hogy a kiválóság
nagyon könnyû munka. Hogy Herosztrátesznek [!] igaza volt. Hogy a világ
meghajlik minden erõ elõtt. Hogy a vad örökre él az emberben. Hogy rokonság van
a két viselkedés közt: meghajolni a Faust írója elõtt, és szörnyûködve
megcsodálni az angolszövet ruhás Kaint…
…Nem.
Nem így van. Ha így volna is, mi titkolnók legjobban…
Talán
annyit merhetünk csak megírni, hogy
Papp Bélára ma egypár ezer ember az undor mellett csodálattal gondol…
A
tömeg, ez az állatsereglet, valósággal üvöltött a szatmári falat felé. S mikor elvégeztetett: glóriát lát a meggyilkolt
gyilkos feje körül.
Hát
most már elég volt. Az éhségbõl és a glóriából is. Az az elkárhozott ember
megmenekült, semmivé lett. Hallgasson most már róla az ének. Elvégeztetett.
Mert
ha a glória tovább szövõdik: erénnyé lesz a testvérgyilkosság, s ha prüszkölve,
ordítva, éhesen követeljük az emberhúst, s ezren rohanjuk meg a hurokra
szántnak a ketrecét: bizony Isten, nem lesz büntetés egy elítélt gonosztevõnek
sem a halál!… Örülni fognak, hogy ilyen
társaságtól szabadulnak meg…
Szabadság 1900.
november 23.
ae.
|