|
- Levél a
szerkesztőhöz -
Kedves Szerkesztõm,
Én
ugyan megjártam. Olyan helyrõl ért a támadás, ahonnan éppenséggel nem vártam, a
te részedrõl ugyanis, akinek a barátságával dicsekszem, s aki elég jól ismeri
az én vélekedéseimet egynémely dologról.
Ám
nem is volt az támadás. Csak amolyan kázus, mint a csizmadiáé, akit Bérczy
alakított méltóságosan és vasárnap délután, úgy tett a te kedves, szellemes
lapod is. Bevezetett egy fényes tündérpalotába, így szólván: az úr nem
csizmadia, azazhogy pártiképtelen poéta - hanem báró, azazhogy férjjelölt, sõt
võlegény.
Mai
lapodban tetted ezt a csodát. Álmélkodva leltem meg a nevemet egy éppen olyan
bájos, mint amilyen okos hölgyismerõsöm neve mellett, s ezt a két nevet egy
újdonság keretében e nem keveset hirdetõ cím kapcsolta össze: Hymen. Más
szavakkal võlegénnyé tettél, kedves szerkesztõm.
Hisz
én szívesen elviselném ezt a csapást, passzióval fogadnám a gratulációkat, s ha
ez a hymenhír való volna - igen boldognak érezném magam. De sajnos nem igaz. Kérlek a hölgy érdekében a
hírt megcáfolni, nehéz szívvel cáfolom meg, de hát a méltóságos csizmadia is
boldog volt egynapos báróságában. És még valamit. Én hiszem, hogy a házassághír
is olyan varázsú, mint a halálhír. Akinek házasuló hírét költik, nem lesz férj
soha. És ez igen boldog hit egy olyan magamfajta kelletlen és kedvetlen
embernek.
Tisztelő
barátod
Színházi Újság 1900.
november 24.
Ady Endre
|