|
Valami
olyan elzárkózásféle jellemzi a csúnya novembervéget. Mintha az embereknek
minden gondjuk az volna, hogy a fagyos hidegség ellen védekezzenek. Ez az
elzárkózás éppenséggel csak külsõ. Mihelyt a zug melegségét érezzük, nagyon is hajlandók az emberek a
barátkozásra.
A
melegségnek ezt a hatását meg lehet érezni ám. Észre lehet venni. Szinte ki
lehet számítani.
Kint
az utcán csupa ridegség. Beburkoltan sietnek a járókelõk. A fényes esti
korzóknak végük. Az emberek itt kint nem is keresik egymást. Az
aszfaltbetyárság kényszervakációt tart. Az aszfaltbetyárságnak is megvan a maga
romantikája. S ez a romantika ilyenkor foszlik szét. Az aszfaltbetyár magába
száll, s várja a zsúri meghívókat. A tél az önzetlenebb, a derûsebb, a naivabb
és kedélyesebb hangulatoké.
Bent
örömest barátkoznak az emberek. A fehér, a márvány, no meg a zöld asztalok mellett.
Ott tudniillik, ahol a kártyaasztalokat zöld posztó fedi. A Mülleráj, a kioszk
s a Royal népes és derûs. A színház közönsége sem olyan már, mint eddig. A
novembervég összehozza az embereket, határozottan kedvesebbekké teszi.
*
Hangversenyek,
mulatságok, bálok készülõdnek. Kubelikhez, a cseh csodamûvészhez azonban aligha
lesz szerencsénk. Hacsak a belügyminiszter másként nem határoz.
Rimler
fõkapitánynak engedélyt megtagadó határozatát ezúttal osztani tudjuk.
Ezen
megint viccelhetnek kedélyes pesti laptársaink. Õk nem ismerik a mai nehéz
helyzetünket.
A
mi szép új színházunknak estérõl estére majdnem ugyanaz a közönsége van. Ezt a
közönséget elhódítani, elvonni majdnem egy a nagyváradi színház
tönkretevésével.
Az
Uránia példája is azt bizonyítja.
-
Könnyelmûség volt azoknak a hitvány vetítéseknek helyet adni. Hiszen tegnap
este, a szezon legjobb elõadásán sem volt valami nagy közönség. Ebben pedig
része van az Urániának!…
*
Egészen
más volna, ha Kubeliket, aki tagadhatatlanul egyik legérdekesebb mûvészegyénisége
a jelennek, nem hallotta volna még a nagyváradi közönség. De így a múlt téli
hangverseny után ez már igazán csak a mûvész impresszáriójának pénzzsebelési
kísérlete.
*
A
képkiállítás sikerét most ismerték meg teljesen. És most még büszkébbek lehetünk
a sikerre. Még büszkébb lehet fõként Radó Ignác dr., akié a siker érdemének jó
nagy része.
Amelyik
napon a mi kiállításunkat bezárták, nyílt meg a debreceni képtárlat. A
megnyitáson Radó dr. is jelen volt. De rajta kívül mi is saját tapasztalatunk
után tehetünk bizonyságot. A debreceni képtárlat másfélszáz képe közt alig van
húsz elfogadható, értékes alkotás. Persze, ha mind ilyen volna, sûrûn
látogatnák a debreceni civisek. - A képtárlat termei üresek. Pár nap múlva ott
is zárul a kiállítás, mégpedig - elõreláthatólag - deficittel… Hát ilyen nagy a
különbség mi pakfonváros és a zsíros-gazdag Debrecen között…
*
Szándékosan
hallgatunk a szatmári fekete napról. Szándékosan beszélünk derûsebb dolgokról.
- Nem érdemeljük meg magunktól, hogy önmagunknak kellemetlenkedjünk. Annyi
kellemes és derûs dolog van még a világon.
Milyen
boldogság például azokkal a szép és kedves nõkkel foglalkozni, akik a mi
kedélyünk elvarázsolására vannak hivatva. A színésznõket értjük, akik közt
szépségversenyt tart most a furfangos Szûts Dezsõ.
Persze
tömérdek a szavazó. Az elsõség naponként változik. Talán nem követünk el
indiszkréciót, ha eláruljuk, hogy eddig B. Horváth Irma, P. Szép Olga és Lányi
Edit kapták a legtöbb szavazatot… Miért azt keresni, ki a legszebb, mikor
mindnyájan azok?…
Szabadság 1900.
november 25.
|