321. KATONÁK

Thury Zoltán háromfelvonásos színműve.

A Szigligeti Színház premierje 1900. november 26-án

Abban a ritka, nem mondom, hogy szerencsés helyzetben vagyok: ezúttal másodszor írok egy darabról mint premierrõl.

A Katonákról jó két éve írtam elõször. Egy másik nagy vidéki város színtársulata adta volt elõ. A kritika dicsérte, a közönség megtapsolta, s hogy a siker teljes legyen: a város katonai tér­parancsnoka elvonta a szerzõdött katonabandát a darab elõadásai alatt a színháztól. Akkoriban nagy szenzációt csinált ez.

Azóta két hosszú év múlt el. Thury Zoltán ismét megszomjazott a színpadi dicsõségre. Új darabot írt. Az új darab is elárulja derék, súlyos talentumú írójának becses színmûírói kvalitásait, de a darab sikere talán problematikusabb volt a Katonákénál.

A Katonákról két év óta mit sem változott a véleményem. Becses, érdemes, nem egy tekintetben zseniális alkotás. Legjobb magyar dráma az utolsó tíz évben.

Nagy baj, hogy tendenciáját félreértették. Itt, Nagyváradon sokkal inkább, mint másutt. Ott, ahol én elõször láttam, nem elõzte meg semmi beteges reklám-mód.

Nagyváradon a színházi kommünikék helyi vonatkozású darabbá tették.

Ott csak a negyedik elõadás után vonták el a katonazenekart. Itt ma már üres volt az orkeszter. Másutt katonatisztek is megnézték elõször. Nagyváradon már napokkal ezelõtt napi parancs tudatta a katonatisztekkel és legénységgel, hogy a hétfõi elõadást megnézni nem szabad.

Hát ez valóban a darab tendenciájának teljes félreértése.

Thury Zoltán eleget védekezett ez ellen. Õ becsületes ember elsõsorban. Igazságot akart írni lehetõleg. Megkereste hát a régi impresszióit. A téma nem régi: örökre új. De az õ édesapja katonatiszt volt. Emlékezett a cifra nyomorúság szomorú napjaira. A pénz drámáját megírta átérzett és átélt formában. Hogy katonáról szól, - az véletlenség. Bizonyára állami hivatalnok a darab hõse, ha Thury Zoltánra az állami hivatalnok tragédiája hat intenzívebben.

Mert a Katonák igazsága nem a katonáké. Nem bizony, hanem a piszkos, de olyan szükséges pénzé. Azt akarja bizonyítani, hogy - hajh, mennyire átérezzük -, hogy a társadalom a legtöbb individiumára [!] több nehéz kötelességet ró, mint amennyi anyagi eszközzel rendelkezünk ezeknek a lerovására. Szóval cifra nyomorgók vagyunk mindannyian, a mûvelt társadalom háromnegyed része.

Ami még a darabban van, az mind ebbõl folyik. A szegénység tönkreteszi nyugalmunkat, idegeinket, családi életünket. Az asszonyunk is cserbe[n] hagy ilyenkor. Eszébe jut gyermekillúziói hõse: az elsõ ideál. Azt hiszi, az jobban szerette volna. Jobb lett volna az idege, melegebb a szerelme, s több lett volna a pénze. Ez teszi hûtlenné a legeslegtöbb asszonyt. Az írnokné ténsasszonyt is, nemcsak a fõhadnagyné õnagyságát.

Ezeket mondatja el nekünk a Katonákban Thury Zoltán Udvardy Ferenc fõhadnaggyal (Könyves), feleségével (E. Kováts Mariska), a feleség elsõ és állandó imádójával (Szarvasi) s még egy sereg, a balkéz kisujjáig igaz, élõ alakkal.

Udvardy a pénz áldozata. Becsületével, szerelmével, életével fizet azért, mert pénze nem elég a társadalomtól megkívánt anyagi kötelezettségek teljesítésére - s mert nemes ambíciót vitt oda, hol nem könyvet kell írni, nem filozofálni, hanem engedelmeskedni, pénzt költeni s mindig tudni költeni.

Igaz a mese. Drámai és igaz. Hatásos a feldolgozás. Tele problémával a fõproblémán kívül is.

Mementó, becses alkotás, kitûnõ színmû önmagában is a Thury darabja.

Az elõadás méltó volt a darabhoz. Drámai társulatunk minden ambícióját belevitte az elõadásba. Ez az ambíció. A siker nagy volt, s olyan, mint a darab: igaz.

Könyves Jenõ, Udvardy szerepében, átgondolt, kitûnõ alakítást nyújtott. Megértette a szerencsétlen fõhadnagy tragédiájának minden kis rugóját.

Jó partnere volt E. Kovács Mariska. Igaz és mûvészi a második felvonás nagy drámai jelenetében.

Nagy, jelentõs sikere volt Szarvasi Sándornak mint a fõhadnagyné nemes, derék szerel­mesének. Mély és igaz volt minden szava, mozdulata. Biztos és hatást keltõ ábrázolásának minden vonása. Nyílt színen is számtalanszor tapsolták ki. Ez a siker bizonyára növelni fogja a derék mûvész ambícióját.

Peterdy Sándor, Bognár János, Szohner Olga, Benkõ Jolán, Tóváry Anna egyformán érdemesek minden dicséretre. A rendezés kitûnõ. A színházat megtöltõ közönség lelkesen tapsolt. Elõadás közben érkezett a szerzõ távirata Somogyi direktorhoz, hogy akadályozva van a személyes megjelenésben. - Büszkén nézhette volna meg pedig a mai megérdemelt, szép sikert.

Szabadság 1900. november 27.