|
A
zárt ülésrõl sokan igen helytelen véleményeket táplálnak. Ismertünk egy veterán
katonát, aki sokat sajnálkozott a városi urakon. Nem elég - úgymond -, hogy
annyiszor ülnek „ájncel”-ben, ráadásul ezt még a lapba is kiírják. Mégis csak
jobb a katonáéknál.
Felesleges
szólnunk, hogy a veterán katonának nem voltak egészen megbízható információ[i]:
a zárt ülést illetõleg.
A
zárt ülés a nagyváradi tanács úzusa szerint egész mást jelent. Elmés követése a
„varietas delectat” epikuri elvének. Zárt ülésnek nevezzük azt az ülést,
amelyet nyilvános ülés elõz meg. Vagyis egyik ülés nyilvános, a másik zárt,
megint nyilvános, megint zárt és így tovább.
Ebbõl
az is természetes, hogy a zárt ülés nem zárja le az ajkakat. Így juthattunk mi
egy zárt ülési história bírtokába. A zárt ülésen tudniillik csak az ülés van
bezárva, az ajtó nincs.
Íme
a história.
A
polgármester a zárt tanács elé egy indítványt terjesztett. Praktikus
indítványt. Nem a késedelmi kamatról szól, de pénzt hoz a konyhára.
Azt
indítványozta, hogy kérje meg a város a közös hadügyminisztert, hogy a várost
egy fokkal magasabb tiszti lakbérosztályba sorozza.
Nemcsak
a tiszt urakra fontos ez, hanem a városra is. Ha a tiszt uraknak több a pénzük,
többet költenek.
A
katonatiszt tudvalevõleg fizet: mint a katonatiszt.
A
zárt ülés nagy lelkesedéssel fogadta el a tervet. Arra került a sor: ki menjen
föl Bécsbe.
-
Aki németül tud - veti közbe a tanács egy nem egészen Mezzofanti-tehetségû
tagja.
-
Rimler Károly fõkapitányt ajánlom - rivall egy ötletes tanácstag…
-
Elfogadtatott…
Hogy
történt, hogy nem: azon a napon, mikor Bécsbe kellett utazni, Rimler Károly
nagybeteg lett.
-
Ki menjen most már Bécsbe? - ez volt a kérdés.
Hála
Istennek, a tanácsnak van még ötletes tagja:
-
Hát menjen fel Gerõ Ármin, a tb. fõkapitány. Õ is nagy német!…
Már-már
általános helyeslés, de hírtelen szót kér valaki.
-
Mélyen tisztelt uraim, Nagyvárad város tanácsának elõrelátónak kell lenni.
Kérem tehát: ne küldjük mi, Gerõ - bocsánatot
kérek
- izraelita, s tekintettel Luegerre és a
bécsi antiszemita heccekre - nagyon kellemetlenül fogadnák ott a nagyváradi
kiküldöttet.
…A
tanács tagjai elõször elbámultak. Azután hálálkodni kezdtek, hogy mégiscsak
vannak bölcs vezetõi a tanácsnak. Milyen elõrelátás! Milyen bölcsesség… Éljen a
volt fõjegyzõjelölt! Elfogadták. Igaz, hogy most már még nagyobb zavarban
voltak a bécsi küldetésre nézve.
Az
egyik tanácstag berlini dialektusban beszéli a német nyelvet.
A
másik nem szereti a virslit.
Még
egy tagja van a tanácsnak, aki jól beszél németül. Ebben reménykedtek. Sajnos
ez sem vált be. Kisült, hogy nem volt
katona.
Na,
hát nem katonaviselt ember csak nem mehet a közös hadügyminiszterhez!…
És
nem is ment. Ilyenformán a tisztek még mindig egy lakbérosztállyal hátrább
vannak, mint lehetnének, s zárt tanácsüléseket még mindig egy nyilvános elõz
meg, s egy nyilvános követ…
Szabadság 1900.
november 28.
Dyb.
|