|
Thury
Zoltánról írván: dicséret mondassék ennek a nemes, intelligens nagyváradi közönségnek,
hogy lejöhetett ide közénk ez az igénytelen külsejû, szemüveget hordó,
zárkózott, szinte félénk ember, akinél alig van tartalmasabb, s alig van
szerényebb alakja a mi fajtánknak: a krónikázva gondolkodó és gondolkodva
krónikázó író-hírlapíró fajtának.
Szinte
érthetetlen elõttünk ez az ember. Nem tudjuk belegondolni a fõváros
egészségtelen levegõjébe, durva lármájába, virgonc, élni sietõ, üres fejû
alakjai közé.
Úgy
gondoljuk, hogy õ valami elrejtett csendes helyrõl nézegeti a lármás világot, s
ahogy meg-megtelik a szíve, feje nagy keserû igazságokkal: leül és - ír.
Mert
filozofáló eszû, meleg szívû, derék igaz íróember Thury Zoltán. Talán az
igazság imádása tartja abban a világban, amelyben él. Bántja a lárma, a sok
nyegleség, a sok üresség, a sok gonoszság, de mégsem keresi fel azt a kis
zugot, ahol kibékülve, kimenekülve szemlélõdhetnék, s ahol írhatna még többet,
írhatna a Thury-írásokra szomjas sok-sok embernek. Fél, hogy ott nem látna
egészen tisztán. Fél, hogy kevesebb próféciát szólhatna. Fél, hogy elvonulva
nem tudna igaz lenni. Õ pedig a nagy súlyos igazságok hivatott szószólója,
mestere.
De
nem adja át azért magát környezetének. Az õ nagy individiuma [!] érintetlen
abban az olcsó dicsõségért, drága kenyérért csatározó világban, amelyben él.
Csak
így érthetjük meg, hogy Thury Zoltán ma már - Thury Zoltán… Eldobva magától minden könnyû formát, büszke
elvonultságában, nem értve, nem akarva érteni a stréberkedés divatos
mûvészetét, s nem kérve a kollegialitás gyengén tápláló morzsáit: magától,
magában lett az, ami…
Az
ilyen példák gyógyíthatják meg a szkeptikusokat. Az ilyen sikernek tapsolhat
minden becsületes ember. Az ilyen érdem elõtt emelünk mi is örömmel, lelkesen
kalapot…
Thury
Zoltánt pedig szeretettel ünnepeljük köztünk. Ünnepi tószt helyett azonban -
úgy gondoljuk - jobban veszi, ha mi itt kívánjuk õszinte szavakban neki az erõt. Sok-sok erõt, mert ha valaha
szükség volt a Thury Zoltánokra: ma van…
Az
õ súlyos igazságai talán gyógyítani fognak. Gyógyítsanak is!…
De
azt a kis tuszkulánumot mégiscsak óhajtjuk neki. Ott talán még többet s még
jobban látna. S milyen nagy-nagy dolog volna az, ha Thury Zoltánt többször hallanók!…
Szabadság 1900.
november 30.
ae.
|