324. THURY ZOLTÁN NAGYVÁRADON

A Katonák megérdemelt, nagy sikere arra bírta a darab szerzõjét, hogy az ismételt meghívá­soknak eleget tegyen, s lejöjjön darabja második elõadására.

A délutáni személyvonattal érkezett Thury. Az állomásnál Fehér Dezsõ, Biró Lajos, Ady Endre, Mayer Emil, Könyves Jenõ és Szarvasi Sándor fogadták.

Az esti elõadásra már délután kapkodták a jegyeket. A színházat elõkelõ, ünnepiesen öltözött közönség töltötte meg.

Minden szem a szerzõt kereste, aki egy földszinti páholyban ült. Az elõadás még talán az elsõnél is befejezettebb és sikerültebb volt. Az elõadókat lelkesítette, ambicionálta a szerzõ jelenléte. A mûvészien megjátszott, hatásos befejezésû elsõ felvonás után egyszerre kitört a tapsvihar. A szerzõ nevét kiáltotta minden hang, s mikor az elõadóktól közrefogva Thury a függöny elé lépett, páratlan ováció, tüntetõ taps fogadta. A zenekarból pompás babérkoszorút nyújtottak fel, széles selyemszalaggal. Aztán vége-hossza nem volt a kihívásoknak. A második felvonás nagy jelenete már a nyílt színen a múltkorinál is nagyobb tetszést provokált. Szarvasi Sándort, Marjai kitûnõ alakítóját vagy ötször hívták ki. Maga Thury sietett a színpadra gratulálni Szarvasinak.

A második felvonás után még zajosabb tetszés, újabb kihívások. Egész estén ünnepelték a szerzõt, aki az elõadás végén meghatva köszönte meg az elõadó hölgyeknek és uraknak a darab fényes sikerre juttatását.

Mint jeleztük, az elõadás kitûnõ, határozottan mûvészi volt. Ez a mai siker sokáig emlékezetes lesz a Szigligeti Színházban. Somogyi valóban büszke lehet érte drámai társulatára.

Nem is tudjuk, kirõl szóljunk több dicsérettel. Egyformán megérdemlik az összes szereplõk. Erdélyiné, Szarvasi, Könyves, Bognár és Peterdi lehetnek tán legtöbb joggal büszkék a mai estre, mely különben sokat beszélõ dicséret a nagyváradi elõkelõ ízlésû, intelligens közönségre is.

Thury tiszteletére a „Fekete Sas” különtermében szépen sikerült bankettet rendeztek.

Szabadság 1900. november 30.