|
Az
évrõl lenne jó krónikát írni. Utolsó évérõl a nagy századnak, mert mi annak
tartjuk. Hogy ebbe a nagy krónikába nem fogunk bele, gyengeségünk bevallása
helyett kicsi okkal mentegetõdzünk. A holnapi nap nem az utolsó. Várnunk kell
az agg Szilveszter beburkoló hangulatára.
Csendesség
hetében múlik ki a század. - Csendes fáradt hét a karácsony hete. A csonka hét,
mint magyarán hívják.
Az
emberek pihennek az ünnep után s az új esztendõ elõtt.
Akármilyen
semmiség a mi gyámoltalan rovogatásunk az idõ végtelenségén, mégis tanulságokat
kínál. A haldokló század éppen úgy vénült meg, mint nagy elõdje. Lám, az idõ
nem szabja magát a mi rovogatásunkhoz, de a világ az igen. A századokhoz szabja
a maga igazságait, s egy század alatt el is nyövi azokat. A vég pedig agónia,
melybõl az új század igazságai ébresztenek fel bennünket. Agonizálunk, s epedve
várjuk az új század ébresztõ harsonáját.
*
Schratt
Katalinról írtunk a minap, s szóltunk az újságírói fortélyosságról egyet-mást.
Érdekes dolog, hogy írásunkat milyen gyorsan megerõsítette egy nagy bizonyság.
Hát a fortélytalanság megbosszulta magát. Leckét kaptak a fortélytalan urak,
nehéz, megbélyegzõ leckét.
Egy
nagyváradi lap, mely a Schratt-legendát terjesztgette, rögtön helyrehozta a
hibát. Elég fortélyosan. A fortélytalan lapoknak szóló leckét kinyomatta,
mintha ez reá nem is vonatkoznék. Méltóztatik ismerni a tolvajt, ki a „fogják
meg”-et kiáltja…
*
A
kritika nem privilegium. Ez természetes. Egész életünk bírálgatás és
megbíráltatás. A kritika tehát jog: minden ember joga. A nyilvános kritika már
más valami. Hatalma szûkebb körû, de nagyobb. Arról mondhat csak véleményt, ami
a nyilvánosságé, s amihez a fórum népének köze van. Ezt a kicsi és mégis óriási
hatalmat az újságokra, a nyomtatott betûre bízta az emberiség haladása. Az
ezerek így szólnak:
-
Végezd helyettünk az ellenõrzést. Korholj és javíts. A döntés azonban a mienk,
nincs igazságod. S ha nincs igazságod, a kritikád megszûnt kritika lenni.
Ezt
az ezerek mondják. Nem egy embernek. Az ezereket a fórummal s a többi ezerekkel
összekapcsoló orgánumnak: a lapnak.
Valaki
pedig vagy gondolkodik az ezerekkel, vagy nem. Ha nem - mint ahogy szép dolog
az ezerekkel nem gondolkodni -, az ezerekkel együtt megveti az ezerek
nyomtatott papirosát. Filozófus lesz, mint ahogy szép dolog is filozófusnak
lenni.
Mert
a világ furán van berendezve. Nem körülötte van a kõfal, hanem kõfalak futják
össze-vissza be. S ezek a kõfalak pedig betörik a legerõsebb fejeket is. Az
erõs fejek éppen ezért úgy segítenek magukon, hogy kerülik a falnak rohanást, s
nem vesznek tudomást az ezerek véleményeirõl, vagy megalkusznak szépen… A
kritika - ha kritika - ezerek kritikája.
Ugyan
szép újítást csinálna dr. V. Zs., aki pedig tudásunk szerint éppenséggel nem
nietzscheáner. Õ felülbírálja a kritikát. Valaki megint az övét bírálja felül
és így tovább. Jó lélekkel mondjuk: bele lehet ebbe bolondulni még a nem gyenge
fejûeknek is…
*
Készülõdünk
az újévi gratulációkra. A meleg jókívánság listájáról lestük le a következõket.
Bulyovszky
pogármester üdvözölni fogja a közgyûlési viták összes Károlyi Gáborait. Rimler
Károly Hoványi Gyulát. Somogyi színigazgató a helyi lapok kritikusait.
Gábel
Jakab mindazokat, kik kételkedtek abban, hogy õ ismert szerénysége miatt nem
akart jubilálni. Friedländer Samu a városi tanácsot üdvözli, Balogh Döme a
vámfelügyelõt. Balla Kálmán a gyõri színügyi bizottságot. Szokoly Tamás a
belényesi választási elnököt.
Mindezekbõl
pedig annyi az igaz, hogy mi szeretettel kívánunk minden olvasónknak boldog új
esztendõt. Nem konvencióból, de mert szívünk melege, aggódó szeretete veszi
körül mindazokat, akiket szeretünk, az új évszázad ránk szakadó homálya elõtt…
Szabadság 1900.
december 30.
|