|
Érdekes
históriát hallottunk. Hogy minden szaváig hiteles-e, nem állítjuk. De nagyon,
nagyon igaznak látszik.
Néhány
évvel ezelõtt egy elõkelõ gondolkodású gentleman költözött Nagyváradra. Nem
írjuk ki a nevét, úgyis ráismernek. Ez az úr nagyon sokat hallott arról a
széttagoltságról, mely lehetetlenné teszi egy valóban egészséges, szép
nagyváradi társadalmi élet megteremtését. Elhatározta, hogy segíteni próbál.
Hátha sikerül neki, az idegen doktornak, ami a helyi kuruzslóknak nem sikerült.
Egy
estélyt tervezett. Szétküldte a meghívókat. A közélet, társadalom, irodalom és
mûvészet minden jelentõsebb szereplõje kapott meghívást, s az estély fényesen
is sikerült. A kedves házigazda nagy figyelemmel hozta össze a vendégeket. A
lakoma mellett úgy rendezte a dolgot, hogy mindenki megbarátkozhassék avval,
akivel eddig barátkozni nem akart. Olyanok kerültek egymás mellé, kik eddig
csak a zöld asztalnál érintkeztek. És folyt is a barátkozás szépen. A házigazda
szíve örömtõl repesett.
A
második összejövetelnél már fölöslegesnek tartott minden rendezkedést. Hiszen
olyan szépen összebarátkoztak ezek már - gondolta -, hogy csupa gyönyörûség.
Mikor aztán a helyfoglalásra került a sor, a házigazda megdöbbenve vette észre,
hogy egészen más az elrendezkedés, mint volt a múltkor. Olyan szépen ketté vált
a díszes társaság, mintha együvé sem tartoznék. Akinek jó szeme volt,
észrevehette, hogy valami kis dolog választotta el ezeket. Olyan ártatlan, mint
a - keresztvíz.
Eddig
a história. Tovább beszélni, színezni a dolgot nem érdemes. Vágjunk neki
merészen, s mondjuk ki, hogy Nagyváradon megdöbbentõen erõs a társadalmi antiszemitizmus. Mielõtt
túlságosan méltatlankodnék efelett valaki, számoljon le a lelkiismeretével, s
ne engedje magát káprázatoktól vezetni. Hogy a fórumon az antiszemitizmusnak
semmi nyoma: az természetes. De a társadalmi antiszemitizmus megvan, mert ezt az asszonyok csinálják. Csinálják pedig - sajnos - nagyon sok helyütt
még. De nem volna szabad csinálniok Nagyváradon, mely hogy egy idézettel
szóljunk: egy fél fokkal mintha nyugatabbra volna a többi vidéki magyar
városnál.
És
ez a szédületes elfogultság nem apadóban van, hanem - éppen az asszonyi
agitáció hatalmánál fogva - növekszik, s még beláthatatlanabb idõre halasztja a
választó falak ledöntését.
A
jogakadémia ifjúságának nagy része már budapesti példa nyomán: antiszemita. Egy
fiatal jogász, elõkelõ nagyváradi család fia, mondta nekünk, hogy öt év múlva
nem lesz keresztény úri család Nagyváradon, mely olyan társaságba vegyüljön,
ahol zsidók is vannak.
Ez
természetesen szamárság. De nagyon jellemzõ arra, hogy magukat intelligenseknek
valló emberek milyen szörnyû obskurus véleményeket táplálnak.
Lesz
még alkalmunk szólni errõl a dologról. Most csak a gondolkodásra akarunk
anyagot adni. De már elõre megjegyezzük, hogy azt, aki e sorokat írja, véletlenül
szintén érte az az ártatlan valami, amit úgy hívnak, hogy keresztvíz, s amitõl sok ember egész életére berúg…
Szabadság 1901.
január 3.
|