|
Az
operaház múltkori érdekes kísérlete után várva-vártuk a mai estét. Hoffmann
meséi ünnepet jelent a színpadon. Ünnepet, édes, kegyeletes ünnepet. Emlékezni
csak Hoffmann meséi mellett lehet igazán Offenbach mesterre… Az elsõ
akkordoknál már megragad bennünket valami átható, édesen gyötrõ hangulat. Ez a
muzsika hattyúdal, meggyötrött lélek mámoros vívódása, örökszép, mindig zengõ
poézis… Dicséretet mondunk és jól esik mondanunk a színházi vezetõségnek a mai
estéért. Dicséretet, hogy igazán ünneppé tette a mai estét. Háborítatlan volt a
gyönyörûségünk, s szívünkhöz szólhattak a felséges melódiák. Jól elõkészített,
magas nívójú volt Hoffmann meséinek elõadása. Énekes darab ilyen sikerû nem
volt még a szezonban.
És
ez a siker nekünk ad igazat. Mert ahol a siker ilyen teljes lehet, ott méltán
mérhetünk jogos, le nem alkudható mértékkel. Csak akarat kell: ez a tanulság.
És most, mikor Pálmai Ilka búcsúzkodik a Népszínházban, ahol úgy elfeledték a
poézistól beragyogott mûvészetet, mikor a kánkán-láz legjobban dühöng, s kis és
nagy kritikusok a szoknya megfordított arányában értékelik a primadonnákat: még
nagyobb ünneppé tette a mai estét egy igazi operettmûvésznõ. Õrley Flóra ez,
Pálmai Ilka és Hegyi Aranka után talán már csak egyetlen azok közül, kiknek
édes, finom, poézist lehelõ mûvészetükrõl nemsokára csak mesélni fognak.
Ez
a mûvészet ragadta el a mai közönséget, mely kedves tüntetéssel hálálkodott a
kapott élvezetért…
Õrley
Flóra ma nagy volt játékban és énekben. Kalmár Hoffmannja nagyon meglepett
bennünket. Most ismertük meg csak igazán annak a fiatal mûvésznek az értékét.
Férfias, de olvadékony, szép tenorja, mûvészi éneklése, ügyes játéka nagy
sikert aratott. Szerettük volna, ha, mint rebesgették, az opera igazgatója
csakugyan meghallgatta volna Pintér Imrét Lindorf szerepében. Ebben a szerepben
ragyog igazán Pintér minden jeles kvalitása. Mint énekes és mint színész
egyformán nagy sikert aratott. Szeretnõnk külön-külön mindenkirõl írni. De még
csak a Rákosy Gáspár feltûnést keltõ szép basszusát s Pap János meleg, gyönyörû
baritonját van helyünk megdicsérni. De a többi szereplõk is mind-mind
dicséretet érdemelnek. A rendezés mesteri. Kar, zenekar precíz. Evvel
végezhetjük beszámolónkat egy ritka sikerû elõadásról, mely végre nekünk is
alkalmat adott a dicsérõ jelzõkben dúslakodni.
Szabadság 1901.
január 11.
|