|
Úgy
emlékszem, húszezerhez közel van azoknak a magyar íróknak a száma, kiket
Szinnyei bácsi gyûjtõkönyve eleddig felsorolt. De mennyi lesz még. Minálunk
mindenki ír. Régi vicc, de nem is vicc, hanem igazság: nálunk többen írnak,
mint olvasnak.
Azon
csodálkozunk csak, hogy Nagyváradon nem tett kísérletet valaki egy szépirodalmi
lap megindításával. Nem azért, mintha vidéken egyáltalában szükség volna
ilyesmire, de mert három-négy példányban mégiscsak meg lehet jelentetni, s ez
már elég egy sereg ember írói vágyakozásának betöltésére.
Hiába,
ez a mulasztás is az egészséges, számító nagyváradi gondolkozást dicséri.
Debrecenben még elcsúszhat egy szépirodalmi lapkísérlet „a régi erkölcsös
irány” szolgálatában. Másutt is akadhatnak fiatal, lelkes ábrándozók, kik
terveiknek áldozzák fel a körülmények számbavevését, s nem megfordítva.
Minálunk nem lehetséges ez.
Annyira
nem, hogy nálunk, ahol annyi az úgynevezett író: abszolúte nem írnak az
emberek. Nem értve természetesen a hírlapok tárca- és egyéb belletrista
cikkeit.
Eddig
évenként lehetett egy kis szemlét tartani az évi szépirodalmi termelés felett.
Ez évben nincs reá szükség. Szunyogh Lórándné nótáskönyve gyûjtemény, s inkább
zenei becsû, Sas Ede verskötete tulajdonképpen régi esztendõk szétszórt
munkája. Szerzõjük maga nem várt sokat tõle. S minden animozitás nélkül szólva,
a kollegialitás csinált sikert. Ám három vagy négy darabja a kötetnek értékes
és kedves dolog. De evvel aztán vége is a sorozatnak. Jantsovits Jenõtõl jelent
még meg egy füzetnyi szárnypróbálgatás, de ez nem sokat számít.
Legjobban
jellemzi [a] mi íróinknak nemírás betegségét, hogy Nagy Endre kinyomatta ugyan
Rózsa címû nagyon értékes kötetét, de elkedvetlenedve nem adott ki a kezei
közül egy példányt sem - néhány tiszteletdarab kivételével.
A
mi íróink nem írnak, mert nagy józanul belátják, hogy a nagyobb ambíciójú írás
nagy luxus. Mivel pedig a pénzpiac állapota nem engedi meg a luxust, legkevésbé
író embereknek - hát nem írnak. Vagy ha írnak, hát napi szükségletre, hírlapok
számára. Mert az írás is árucikk, s ezekre a cikkekre most nincs szükséglet.
Hogy
lesz-e késõbb, elválik. Egyelõre úgy vagyunk, hogy vannak íróink, de - nem
írnak…
Szabadság 1901.
január 12.
|