|
A
mai posta egy levelet hozott címünkre, melyet érdekességénél fogva szóról szóra
közlünk. A levél így hangzik:
A Szabadság tek. Szerkesztõségének,
Helyben
Bocsánatot
kérek, hogy alkalmatlankodom szerény soraimmal, de azon hiszembe, hogy
meghallgatásra találok, az „Ingyen kenyér”-rõl van némi mondanivalóm, amióta ez
a humánus dolog folyik, azóta nem lehet napszámost kapni, szükségünk lett volna
20 munkásra tegnap 80 kr. napi bérrel, de csak 3-at bírtunk fogni, továbbá
szemtanú voltam, amidõn tegnap Kossuth utcán, Grósz pálinkásnál adtak túl a
kenyéren, 4 darabért 8 krt kaptak, volt köztük olyan igen sok, ki pálinkával
cserélte be… stb. Csupán ezeket akartam tekintetes Szerkesztõ úrnak b.
figyelmébe hozni, hogy mi mindenre jó az „ingyen kenyér”!
Tisztelettel
Fuksz Hermann,
gazdatiszt.
A
levélre van egypár megjegyeznivalónk. Az a panasz, melyet a a levélíró emel, a
budapesti ingyen kenyér osztásnál is felhangzott itt is, ott is. Mi egész
másként tudjuk és látjuk a dolgokat. A nagy nyomor szomorú valóság. Az ingyen
kenyérre évtizedek óta nem szorult annyi ember, mint ez idén. És éppen azért,
mert nincs munka. Hiszen nem
újságfrázis, hanem keserû igazság, hogy az alamizsnából élõk nagyobb és tisztességesebb része csak pirulva
fogadja el az ingyen kenyeret, s munkát
kér és szeretne, ha volna. Budapesten is azt hitték, hogy a hókaparáshoz az
ingyen kenyér „boldogsága” miatt nem lehet munkást kapni, s kiderült, hogy azok
a „kényelmes” munkásemberek elkényszeredett páriák, akiknek erejük sincs
dolgozni. Mert az ingyen kenyér csak az éhhaláltól
ment meg, de erõt nem ad egy napi
terhes munkára. Még azokat sem bélyegezzük meg egykönnyen, akik pálinkára
váltják be a kenyeröket. Szörnyûséges néha az elkényszeredett, nyomorult test láza.
Megkívánja a butító szeszt. Máskülönben pedig csak a végleg elzüllöttek váltják
be pálinkára e kegyelemkenyeret. Azok a szánalomra és segítségre méltó emberek,
akik az éhség kínjait nem önhibájukkal érdemelték meg, dehogy is tudnak visszaélni a jótékonysággal!
Különben pedig mindig voltak és lesznek, akik visszaélnek a jószívek
irgalmasságával. De ebbõl nem következik az, hogy néhány romlott ember miatt
száz érdemestõl vonjuk meg a megváltó segítséget. A nagyváradi ingyen kenyérre
- sajnos - nagyon-nagyon sokan szorulnak reá. Az irgalmas szívûek szebb dolgot,
mint az ingyen kenyérosztást, nem cselekedhetnek. Kár volna tehát e nagy és
szép akciót bármi módon megbénítani.
Szabadság 1901.
január 12.
|