|
Áldott,
jó kenyér lehet a Szent Antal kenyere. Olyannak képzelem el, hogy az nemcsak az
éhezõ gyomrot, de a szívet is kielégíti. Hogy a szentek Antaljának nevét miért
viseli, azt nem tudom. Régen olvastam már a szentek csodaszép legendáit. Biz’
én errõl az egyrõl keveset tartottam meg az emlékezetemben.
A
lexikonban sincs kedvem keresni. Leírom úgy, ahogy elgondolom.
Antal,
a szent, bizonyára nagy férfiú volt. Egyházi férfiú, kit nagy, szeretõ szívvel
áldott meg a - szívek teremtõje. Járt-kelt itt a világban, s látta itt a nagy
szerencsétlenséget. Látta, hogy sok itt az alázatos nyomorék, meg sok a dölyfös
gazdag. Látta a nyomort, és igen sokszor kínlódott ennek folytán az õ szíve.
Elszáná magát, hogy kiérdemli az egek szerelmét. Olyan jámbor, szent életet
élt, hogy eléré célját. Az örök hatalmasság megengedte neki, hogy nagy szíve ne
szenvedjen tovább, segíthessen minden nyomorékon.
Csodatevõ
erõt kapott. Kenyerébõl mindenkinek törhetett. Nem fogyott el a kenyér soha.
Csodás áldás lett Antal kenyere, õ maga pedig szent.
Így
gondoltam én ki az Antal legendáját.
Most
aztán egy kolozsvári lap került kezembe, s olvasom belõle ezeket a sorokat:
Bartók
György dr., a reformátusok püspöke, tegnap példát mutatott. Nemest, nagyot és
követésre méltót, mely dokumentálja, hogy az egyházfõ a legszebb értelemben
vett szeretet vallásának hivatott és választott papja. Abban a kis házban
ugyanis, ahova most könnyel szemükben jönnek az éhezõk, tegnap Bartók György
osztotta ki a fehér, puha kenyeret, melyet egész Kolozsvár váltott azok
számára, akik rongyokban születtek. Saját kezûleg nyújtotta az enyhet a
szegényeknek, s ez a tény - mely mint eszme elõször nála fogantatott meg a
Kolozsvárt levõ közéleti honoráciorok közül - avval a mély jelentõséggel bír,
mely áthidalja a szív és köznapiság között levõ pusztaságot.
És
gondolkozni kezdtem. Ejnye is, túlságosan legenda ízû ez az én legendám. Hiszen
nagy egyházi férfiak nem tördelik ma már szûkölködõk számára saját kezükkel a
kenyeret.
Egy
van ilyen csak. Az erdélyi palástos püspök. És ez sem püspök, hanem szuperintendens.
Legalábbis az Alkotmány nem tartja püspöknek. De mégis van egy!…
…Gyere
vissza, édes, kigondolt legendám. Nem vagy legenda mégsem. Van Szent Antal
kenyere. Kolozsvárott osztja György püspök. Gusztáv püspök is osztaná
bizonyosan, de õ a hitélet felélesztésével van elfoglalva.
Szabadság 1901.
január 17.
ae.
|