|
Ámon
Margit kisasszony, a budapesti Népszínház tagja, vendégképpen lépett ma föl a
nagyváradi színpadon, melyhez régi sikerek emléke s ha jól tudjuk: egy már
aláírott szerzõdés fûzi. A kisasszony a divatos primadonnák közül való. Annak
idején zajos bevonulást tartott a Kerepesi úti operett-csarnokba és sok sikerét
jegyezték papírra a kritikusok. De a Népszínház rózsaszínû, illatos párájú
levegõje az az ezer finom szálú háló, melyet minden „jövevény” elé kivetnek,
fecskévé tették a dalos madarat. Ámon Margit bizonyára nem találta meg az új
csarnokban ábrándjait, sõt - ha mi jól láttuk a távolból - egyszer keresnie
kellett önmagát is. Megértjük mi õt, hogy elvágyik onnan, s fecske módjára
hazatart. Megértjük, s örömmel üdvözöljük itthon. Örömmel láttuk, hogy az
itthon levegõje visszaadta az önérzetét. Egymaga le tudta foglalni a színpadot…
Szerencsésen választotta meg a viszontlátás ünnepére a Görög rabszolga Aspásia
szerepét, ezt a nagy hatásokra szánt szerepet s az õ egyéniségéhez illõt. Igazi
primadonnaszerep - modern igények mellett. Szépség, ízlés, nõiesség, ének,
játék és táncmûvészet iskolája. A mûvésznõnek, s a nõnek fõként, pazar sikerért lehet vele küzdeni. Ámon Margit pedig
a Népszínházból jött hozzánk, amely a nagy primadonnai sikerek titkának
orákuluma. Sokat tanult ott Ámon kisasszony. Egyénisége különben is
predestinálja az olyan sikerekre, melyek fõ posztulátuma: a természetes báj.
Bájos, kedves, elragadó a mi vendégmûvésznõnk a színpadon. Nagyban megkönnyíti
dolgát az a bizonyos népszínházi stílus,
melynek elsõ mesternõje Pálmay Ilka, rafinírt mûvészetté fejlesztõje Küry Klára
volt.
Ez
a stílus minden érzékünkkel játszik. Kápráztat, vért forral, elszédít, s gyors
tapsra sürget. Ámon Margit tehetséges tagjává vált ennek az iskolának. Tud elragadóan
s mindig mosolyogni. Ahogy nyakába borul férfipartnerének, kész betegség,
mondhatná egy dekadens stílû kritikus. Csupa temperamentum, tûz és szilajság.
De bájosan csicsereg is, ha kell. És ami fõ: Ámon Margit táncolni is tud.
Gráciával, poézissel, sikkel, tûzzel. Ez Ámon Margit: a színésznõ. Mint
énekesnõ - úgy mondják - mit sem változott. Hangja kis terjedelmû, hamar
fáradt, és ez a hang sem iskolázott. - Az angol operettek primadonnája õ, ahol
a muzsikát a zenekarra bízzák. - Bocsásson meg, hogy túl õszinték vagyunk:
Énekszámai a mi nemsokára búcsúzó Forrai Ferikénket juttatták eszünkbe, akinek
gyönyörû hangja, énektudása és ízlése pótolta gazdagon a játékhatás esetleges
hiányait is. Az aranysziget dal milyen más volt Forrai Ferikétõl!… Mégis szép sikere
volt Ámon Margitnak. Csokrot, virágot, tapsot özönnel kapott, bár a közönség
félháznál nem volt sokkal nagyobb. Az elõadás az ismert jó. - A szereplõk közül
Székely Anna, Lányi Edit és Nyárai arattak még jelentõs sikert. De jókedv,
sokszor a kitörésig jó, kísérte, fûszerezte a bájos, csodaszép melódiákat az
utolsó függönylegördülõig. Ámon Margit kisasszony holnap a Kis szökevényben
játssza a címszerepet.
Ide
kell azonban még valamit írnunk. Ámon Margitot így jellemezte egy színházi
ember, miután végignézte a mai elõadást: gyönyörû termet, tüzes, érzéki tánc,
állandó pikáns mosoly, semmi hang és semmi énektudás, némi rutin a játékban és
semmi eredetiség. Mindezt összevéve: másodrangú szubrett. Ha majd kreálnia kell, ha majd önmagából kell
merítenie, ha majd nem látja elõbb híres, nagy primadonnáktól játszani a
szerepét: minden alakítása színtelen és darabos lesz. Mert nincs benne semmi
naivság, semmi hit, durva, közönséges és szív nélkül való eszközökkel éri el a
hatást, szinte kalmárszámítással, valami rút, mindig kitetszõ spekulációval.
Ezt
az ítéletet természetesen nem lehet aláírni teljes határozottsággal egy est és
egy szerep után. De sokfelõl helyeslésre talált ez a bírálat és egynémely
szembeszökõ igazságaival feltétlenül gondolkozóba ejti az embert.
Szabadság 1901.
január 24.
|