|
A
filozófus nézõ a mai elõadáson többek között egy nagyon érdekes megfigyelést
tehetett. Azt tudniillik, hogy ebben a szezonban talán ma lehetett elõször
észrevenni azt a bizonyos lázat, mely a színpadról táplálkozik ugyan, de nem a
szemeink elõtt lefolytakból. A primadonnalázat értjük, mely egy pillantás alatt
idegessé tette a nézõteret, villamossá a levegõt.
Ha
a budapesti operettszínházak mértékét vesszük: Ámon Margit igazi primadonna.
Két este alatt barátokat és ellenségeket szerzett. A pártok színházi csatája a
primadonnaláznak legelsõ szimptómája.
Ma
pedig már voltak csaták és tüntetések. Zivataros tapsokba pisszegések
sivítottak. - Lányi Edit tapsokat kapott olyan énekszámokért, amiket máskor
észre sem vettek. Egy kis ideges tábor pedig tüntetõleg a statiszta szereplõket
is tapsolta. Volt hát taps és zaj elég. Ámon Margit tagadhatatlanul életet
hozott. Ami Vinnifredjét illeti, nagyon bájos kis szökevény volt. Ám túlságosan
érett, túlságosan merész zárdanövendék. Pedig ennek a Nebántsvirág szerepnek az
a kedvessége, ha pajkosságait csaknem túlzó ártatlan naivság tárja elénk.
Hiába, bajos a népszínházi stílustól elszokni és a pillanatnyi hatás ingerétõl.
Egyébként
jókedvvel táncolt, játszott Ámon Margit ma is. De énekszámai ma is
kénytelenítettek a reminiszcenciákra. A piruló kupléban csak egy kéjes sóhaj
hatott, a duettben pedig egy tucat csattanó csók. De sikerült és kedves volt az
induló és még egypár kisebb szám. Virágot ma is kapott, talán vasfüggönyt is
kap, ha nálunk elõvigyázatból ki nem hagyták volna az új színházból. Szóval a
külsõ siker a tegnapinál is nagyobb volt. De a szokottnál és megérdemeltnél jobban
tapsolták Lányi Editet is. Szohner Olga szobacicus dalára is kétszer volt
kíváncsi a közönség. Pedig a kis naiva mindjárt az elején elfáradt. Szilágyi
Dezsõ, Gáthy, Erdélyi, Bérczi, P. Tóvári Anna is sok tapsot kaptak. Valamint
Bércziné a szép táncokért.
Szabadság 1901.
január 25.
|