|
Mi,
akik a napok krónikáit írjuk, virrasztók
voltunk mostanában. A halálra kellett lesnünk, mely megkörnyékezte az élet
egypár nagyságát. Egy öregasszonyt el is vitt magával. Viktoria reginának
hívták idelent. Hatalmas világbirodalom koronáját viselte, s meghalt akkor,
mikor talán a világ második átalakulását láthatta volna meg. Egy átalakulást
látott már ugyanis. A nagy angol birodalom katonái pedig a világ minden táján
készítik a világ transzformálását. Még eddig csak egy nótát változtattak meg.
God save the Queen helyett God save the Kinget énekelnek…
*
Hála
a sorsnak, már nem kell tovább virrasztanunk a király öreg katonájának ágya mellett. De haldoklik a busetói
hattyú, az öreg Verdi, s Böcklint talán õ követi leghamarabb a Parnasszus
tiszta halhatatlanjai közé… tulajdonképpen virrasztás ez az egész élet. Mert a
halál folyvást lesben áll. Az élet lángját csak legutoljára oltja ki.
Elõbb
az ornamentumokat tördeli le. Az ifjúságot elõször a maga édes, bolond
álmaival. A hitet aztán s az akaratot. Kirántja a büszkén topogó láb alól a
polcot. Kiöli az erõt is végre. Csak ezután szakasztódik vége mindennek.
Kialudván a láng…
*
Heliodorus
mesternek a Görög rabszolgában könnyû dolga van. Csigabigákká ugyan õ sem tudja
változtatni az embereket, de igen aktuális és igen rossz vicceket gyárthat a kamarai választásokról.
Érdekes
dolog s régi, horáci igazság, hogy a dolgok sohsem olyan nagyok, mint
amilyeneknek a tömegek látják. A nil
admirari igazsága ez. Ami még vasárnap és hétfõn ezreket hozott lázba,
szerdán este néhány kétes értékû vicc a színpadon Heliodoros szájából.
Nagy
események nincsenek tehát. Mostanában pláne a napi értékû események is ritkák.
Ha ez így megy, a krónikás becsukhatja a boltját. Ami történik, elújságolják
Heliodoruszék a színpadon…
*
Szerencsére,
hogy ezen a nagy színpadon kívül apró színpadok is vannak.
A
színpad eseményei pótolták mostanában az igazi eseményeket. Egy szép, fiatal
lány hozott életet a nagyváradi színházba.
Hiába,
szépség és fiatalság az igazi élet.
Ámon
Margit kisasszony megérdemli, hogy szereplésérõl õszintén írjunk. Hogy
tisztázzunk egy nagyon kellemetlen félreértést. Bizonyos oldalról úgy szerették
volna feltüntetni a dolgot, mintha szükség volna arra, hogy Ámon kisasszonynak
pártot szervezzenek. Hát ez nagy kicsinylése a kisasszony tehetségeinek, s merõ
abszurdum. A kisasszony nem olyan középszerûség, hogy csak egy szervezett gárda
menthesse meg. De másfelõl - hogy színházi nyelven szóljunk - nincs is, akit ellene
ki lehetne játszani. A kis Forrai Ferike elmegy. Székely Irén hors concours.
Egy szubrett énekesnõre pedig okvetlenül szükség van. Ha ez Ámon Margit lesz,
tekintettel a szubretténekesnõk nagy hiányára, helyes. De ha még ehhez Ámon
Margit egy kis zajt is hoz, hát még helyesebb: Vederemo…
Szabadság 1901.
január 27.
|