355. BOCCACCIO

Annyira félünk bármi téren is a reakció vádjától, hogy bár a mai ünnepi elõadás szinte provokálja a feljajdulást az angol operettek ellen, nem tesszük. A postás fiú Magyar színházi bemutatója úgyis azt igazolta, hogy a divatos angol operettnek éppen úgy ki kellett szorítania a régit, mint a selyem alsószoknyának a krinolint. És ha nálunk az új operettek nem aratnak tel­jes sikert, annak oka egyszerûen az, hogy rossz elõadásban kerülnek színre. És ha mind­ezek­be bele is törõdünk, ne legyen hibánk az, hogy ma ünnepeltünk. Már mi csak ilyenek vagyunk. Megfürdik lelkünk, szívünk Suppé csodaszép melódiáiban, s nem vetjük meg Zell és Genée naivan konstruált, csintalan szövegét. Hiszen tudjuk, hogy az õ mesterük Boccaccio volt. Boccaccio, a sok száz éve porladó Boccaccio mester, kihez hasonló elbeszélõ Maupassant-on kívül azóta sem termett. De másért sem. Soha két kor nem hasonlított egymáshoz, mint a Boccaccióé s a mienk. „Boldogságos szûz anyám”, szörnyûködnék a jámbor Lambertuccio ezen a mondáson.

Ám így van, így. Mikor dühöng a templombajárás, akkor a hordók Pietrókkal telvék, s hamis asszonykák udvarlói nyolc alakot öltenek… Igen. Hát a mai este ünnepi este volt. Az elsõ elõadás óta nem volt ilyen nagy közönsége a színháznak. A rendkívül érdekes repríz, Ámon kisasszony utolsó vendégfellépése s Forrai Ferike viszontlátása egyforma vonzerõ volt. Az elõadás sem rontott mit sem az ünnepi hangulaton. A Pintér zseniális rendezõ talentuma egész sikert csinált. Ámon Margitot, a búcsúzó vendéget, virágzápor fogadta, sok csokor és ezüst babérkoszorú. Nagyon ügyes, nagyon kedves volt. Ma este talán legügyesebb és legked­vesebb. Kivált a második felvonásban tetszett. De hangjának fogyatékosságai is ma tûntek ki legjobban, Forrai Ferike mellett, kit tüntetõleg tapsolt egész este a közönség. Csak most tudjuk, hogy mit fogunk veszíteni ebben az édes hangú kis szubrettben. Édes, poétikus Fiamettájánál alig láttunk bájosabb alakítást. Pintér ma felülmúlta önmagát mint rendezõ s mint elõadó is. A zseniális Nyárai ma is zseniális volt. Kupléival alig tudott eltelni a közönség. Székely Anna csodálatos módon nem volt diszponálva. Erdei Berta, Lányi Edit, Gáthy Kálmán, Szilágyi Dezsõ, Perényi József, Füredi, Bognár nagyon jók voltak. A férfikar jeles vizsgát tett.

A zenekar is megküzdött úgy-ahogy feladatával. Általában pedig szép volt az este. - Szép és ünnepi.

Szabadság 1901. január 27.