|
Meséljünk.
Meséket szeretnek az emberek hallgatni, s mesékért nem haragszik meg ránk senki
sem…
…Jób
idejében történt. Mikor még az emberek több szenvedést el bírtak viselni. Élt egy
férfiú a nagy pusztaság között, kit szintugyan súlyosan kísértett meg a rossz.
Mert akkoriban a testnek betegsége fekélyes és gyakori vala.
Mikor
hallották az emberek a pusztalakó nyomorúságának hírét, igen megörvendettek, s
örömben keresték fel õt, hogy siránkozzanak. Ezek többnyire haszontalan emberek
voltak. Minthogy sokan valának keleten, kik egyébbel nem foglalatoskodtak, mint
verseket daloltak, s embertársaikat megítélték. A pusztalakó nyomorult pedig
dús volt elõbb, s megvetette e mihaszna népet. Szólott is hozzájuk nagy
haraggal:
-
Siránkozásotokkal mért zavartok engem, rongyos emberek? Nyomorúságomban is
megvetlek titeket. Eredjetek szét, s folytassátok oktalan pletykabeszédeiteket!
A
siránkozók méregbe jöttenek, s rárivalltak a dús Lázárra:
-
Mit érsz nyájaiddal s egyéb kincseiddel? Mit érsz pátriárkasógorságoddal?
Nyomorult vagy azért, míg mi danolva járjuk be a rétet, s utáljuk nehéz
gazdagságodat!
A
pusztalakó nyomorék sebes arcát megvetve fordította el a handabandázóktól. Ám
azok most méregben folytatták:
-
A te nyájaid lopottak. Hajlékodhoz vér tapad. Fiad elárult. Asszonyod parázna.
Te magad rosszabb és utálatosabb az elhullott vadnál!…
A
pusztalakó nyomorék megvetve nézett rájuk, mert tudta, hogy nincsen nekik
igazságuk. S ím kivált a kárörvendõkbõl egy csúnya púpos, s így szólt a
nyomorulthoz:
-
Mikor jószágaidnak hajlékot építettél, nem volt sudár fád. Szolgáidat
elküldted, hogy testvéredtõl titokban hozzanak el egyet!…
A
nyomorult ember pedig megdermedett. Majd átokra nyílott sebes szája. Meggyúltak
bágyadt szemei, s úgy kiabálta:
-
Szakadjon reátok az ég, hitvány, hazug pletykamondók, nótázó félbolondok, undok
állatok. Vesszen el minden fajtátok, legyetek állatok eledelei!…
…Mert
amit a púpos mondott, igaz volt…
Szabadság 1901.
február 2.
a. e.
|