|
Offenbach
zsenije ma úgy bearanyozta a mi díszes, cifra, kis skatulya-színházunkat, hogy
halványak, kopottak lettek az aranyos cirádák s homályosak az izzó
villamdrótok. Valósággal erõszakosan kell kihántanunk magunkat az
impressziókból s elmondani száraz, kritikus szavakkal a rendes beszámolót.
Tehát: egy minden tekintetben sikerült, szép este volt a mai. Fényes rendezés,
lelkiismeretes elõadás, kellõ inspiráció s élvezni tudó teli ház. -
Viszontláttuk nagy-nagy idõközöket hallgató nagy primadonnánkat, Örley Flórát.
Mint Euridike ragadott el bennünket énekével, és játékával, melynek némi
elismerése volt az a szép virágcsokor, amit tapsok között kapott.
Mellette
Nyárai aratott Jupiterével óriási sikert. Talán csak ketten bírtak felemelkedni
addig a szédítõ magaslatig, amit offenbachi magaslatnak nevezhetnénk idelenn.
Mert nem túlzás az, amit Nyárairól ma egy elragadott tapsolója mondott:
-
Ez az ember mintha egy kidobott szikrája volna az Offenbach-Heine-szellemnek.
Pintér
mint rendezõ excellált. Plútója is méltó minden dicséretre. Kisebb szerepekben
- érdem szerinti sorrendben - Bérczi, Lányi Edit, Perényi, Szohner Olga, Forrai
Ferike és Rákosy Gáspár váltak ki.
A
zenekar meglepõen állta meg helyét. A rendezés egy-egy zseniális fogása nemcsak
tapsot, de kihívást is szerzett Pintérnek. Olyan szép volt az este, amilyent mi
óhajtanánk legtöbbet a Szigligeti Színháznak.
Szabadság 1901.
február 6.
|