361. GRINGOIRE ÉS PARASZTBECSÜLET

Érdekes és emlékezetes estélye [!] volt ma Szigligeti házának. Akkor, mikor már országszerte „váradi rendszer”-nek kezdik nevezni a rossz és hiányos mûsorösszeállítást, ki kell jelente­nünk, hogy a mai érdekes és szép este sem a színházvezetõség érdeme. Banville édes-kedves vígjátékához derék mûvészünk, Nyárai Antal ambíciója juttatott. A Parasztbecsületet pedig csak elõrántották Szép Galathea helyett, melybe táviratokkal sem tudtak énekesnõt szerezni, mint tegnap egy érdekes színházi kommüniké tudatta. A közönség pedig már kezdi unni ezt a mûsorkomédiát. Ma már tüntetett is. Hallatlanul üres volt a ház. Csak a legáldozat­készebb Nyárai-imádók jöttek el. Nyárai Antal Gringoire-járól röviden írhatunk. Mindenekelõtt kijelentjük, hogy mi többet vártunk tõle. Ez csak azt jelenti ugyan, hogy mi nagyon nagy véleménnyel vagyunk Nyárairól. A híres szerepet sok eredetiséggel, zsenialitással s nagy hatással játszotta meg. Tévedése az volt, hogy megmásította Banville-t, a nagy romantikust.

Túlzó verizmusa, élénk színezése kirítt a romantikus keretbõl, s nagyon sokat ártott az úgynevezett szép-nek. Banville és társai örök ideáljának is. Egyébként pedig ma is ragyogott az õ nem mindennapi talentuma, s nagy deklamációja viharos tapsokba fulladt. Mellette Bognár s Peterdi váltak ki… A Parasztbecsület elõadására a foyerben fekete tábla figyelmeztetett, tudomásul adva, hogy Kalmár rekedtsége miatt elnézésünkre apellál. Hát ezt a rekedtséget alig vettük észre a kis tenoristán. Székely Anna, Forrai Ferike és Pintér ma is a régi jók voltak. Az elõadás is ismét méltó a már két ízben is elmondott sok dicséretre. Ám kellemetlen volt az intermezzo elõtt a zenekarnak percekig tartó hangszerhangolása, mint ahogy bántottak bennünket a Gringoire apró, de bosszantó rendezési hibái is. Mindezt azonban szívesen elfeledjük az egyébként szép este élvezeteiért.

Szabadság 1901. február 9.