|
Elég kár, hogy nem hamvaztuk be
szerdán a fejünket. A saját fejeinket tudniillik. Mert máskülönben úgysem
teszünk soha egyebet, mint embertársaink homlokára hamut szeretnénk és
iparkodunk szórni. Mi, emberek olyan kedves kis egyedek vagyunk ugyanis, hogy
bámulatosan fáj nekünk a mások
botlása. Szeretjük a penitenciát látni, ha más penitenciázik. És bizony el fog
érkezni amaz idõ is, mikor csak eszkimó lesz és fóka nem: de még mindig nem
lesz olyan ember még az elsatnyult eszkimók között sem, aki önnön-homlokát
piszkítsa be. Ez a kedves tulajdonságunk már határozottan örökemberi…
*
Mondják és a lapok is írják, hogy
sohasem böjtölt annyi ember, mint
jelenben. A nagyböjt ezúttal igazán
nagy böjt. Sok-sok száza az embereknek olyan szigorúan betartja, hogy még
kenyeret sem ennénk, ha itt is - ott is ingyen nem osztogatnák. Hogy ez a
szigorú nagyböjt mit jelent, azt sokféleképpen magyarázgatják.
Annyi bizonyos, hogy egy nagy
dekadens kor készülõdik újra születni: panem
et circenses kérõ nagy tömegek kora. Egy darabig még elég volt a kenyér,
most már nem. Csak ne kicsinyelnénk a száraz kenyeret a munka harsány jelszava alatt. Hiszen régi öreg igazság a munka
nemességérõl szóló is, de mi már alig tudunk hinni ennek a szép, becsületes
mondásnak az õszinteségében. A munka igája bizony csak feledteti azt, hogy az
életbõl egyenlõ jussal részesedhetnénk talán. A kellemetlen mellett a
kellemesbõl is… Sohse lesz bizony ez valóság, de elvnek mindig igen szép lesz.
S a szép elvek mindig hatni fognak az emberi gyengeségekre…
*
A szõke finánc esetét hallották-e? Nem bizonyos, hogy finánc volt-e
vagy más: azt állítják róla, hogy a színházi karzaton derültséget keltõ módon
szerelmeteskedett. Nyárai úr kuplét is énekelt róla… Beszélik, hogy a budapesti
Népszínház egyik páholyában valaki úr nehány hónappal ezelõtt sokkal imponálóbb
idillt szcenirozott. És kuplét nem énekeltek róla. A szõke finánc vagy kéményseprõ
pedig csúnyán lakolt egy kis elhírtelenkedett csókért, mivel õ olcsóbban
váltott jeggyel jutott a színházba, mint a budapesti páholyos úr. Hát ez nem
volt szép Nyárai úrtól. Neki több kímélettel és jóindulattal, sõt demokráciával
kellene viselkedni a karzattal szemben…
*
Íme, tehát egy kis fura színházi
esettel bõségesen foglalkozunk, de alig vett tudomást róla néhány ember, hogy
ülésezett e héten Nagyvárad egyetlen irodalmi
körének választmánya. A közhangulat, a közérdeklõdés olyan valami, amit csinálni kell. Nem folytonos reklámmal,
bár a mai reklámvilágban erre is
szüksége van minden rendû és rangú valakinek és valaminek - hanem
eredményekkel. Távol van tõlünk a hazabeszélés legkisebb szándéka is, de
okvetlenül csinálni kellene evvel a mi irodalmi egyesületünkkel valamit. Jobban
a közönség elé kellene tartani, s a közönséget - hogy úgy mondjuk többször
felkeresnie. Az irodalom az emberi szellem revelációja. Mindenekben lehetséges
a konzervativizmus, de irodalmiakban soha!…
Szabadság 1901.
február 24.
|