370. GÉSÁK

Mintha nem is azt az igenis jól ismert darabot adták volna, amit tegnap. Pedig - hej - a mai elõadásnak nagy elõzményei voltak. Délelõtt konstatálni kellett rövidesen, hogy csodáknak kell történni. B. Csik Irén, Mimóza, beteget jelentett. Lányi Edit szintén, Forrai Ferike sem különben. Perényi pedig berekedt. Mimóza szerepe adott legtöbb gondot. Telefonon fordultak Kolozsvárra, Aradra, távirattal Debrecenbe. Végre is Debrecenbõl érkezett barátságos válasz. Este hétkor a gyorsvonattal érkezik F. Kállay Lujza, a társulat primadonnája. Ez a válasz tisztázta a helyzetet. Forrai Ferike s Lányi Edit gyengélkedve is hajlandók lettek játszani. A berekedt Perényi helyettesítésére pedig Kalmár vállalkozott. Este hét órakor telt volt a színház. Hét óra után Pintér Imre jelentette a közönségnek a debreceni vendég megérkezését, s hogy az elõadás negyed óra múlva kezdõdni fog. Ilyen odisszea után bizony valóságos csoda, ami következett: egy zajos, nagysikerû, szép este. A vendéget be kell elõbb mutatnunk. Gyönyörû, barna asszony, tüzes szemekkel (egy ízben, egy-két évvel ezelõtt platónikus lelkesedésében a világ legszebb két szemének nevezte e soroknak is írója), rendkívül megnyerõ külseje.

Õ a debreceni színtársulat minden primadonnaháborún felülálló énekesnõje, egyformán kiváló operában, operettben, népszínmûben. Gyönyörû, meleg alt hangja van. Ezt azonban ma már a nagyváradi közönség is mind igen jól tudja. Az elsõ sokáig tartó tapsvihar a vendégnek szólott, a többi folyton ismétlõdõ, állandó és egyre tovább tartó azonban már a - mûvésznõnek. Mimózája nagyon kedves, szép és poétikus. Gyönyörû hangja, bájos megjelenése, ízléses énekmûvészete s diszkrét játéka egyaránt hatott. Kállay Lujzának nagy sikere volt minden­képpen ma este.

Somogyi igazgatónak pedig megismételjük a múltkori dicséretet. Ezúttal nemcsak áldozat­készségéért, de azért is, hogy közönségünkkel F. Kállay Lujza asszonyt megismertette. F. Kállay Lujzával együtt ünnepelték Forrai Ferikét, a társulat immár búcsúzkodó meny­asszony szubrettjét. Ma õ volt Rolly-Polly is, nagyon bájos, ügyes és kedves.

Édes, csengõ hangon, pajkos édesen énekelte s táncolta el az aranyos rollypollyádákat. A közönség szeretettel tapsolta mindvégig. Nemkülönben nagy sikere volt Kalmárnak, ki Katána eléneklésével már a Magyar Színházban feltûnt. Megismételtették õt is. Az új szereplõk játéka a többit is inspirálni látszott. A közönség meleg hangulata felszállott a színpadra, fõképp Pintéren látszott ez meg, de általában sokkal jobbak voltak az összes szereplõk, mint tegnap.

Szabadság 1901. február 24.