|
Pátriárka
kort ért Papp Zachariás, hosszú, lenge, õsz szakállú, galambfehér fejû
lelkipásztora a diószegi gör. keleti
vallású híveknek. Élt az Úrnak tiszteletében s az emberek szeretetében. Híven
gondját viselte a reá bízott nyájnak. Az Úr megáldotta az õ pásztorát.
Nyolcvanhét esztendõt engedett neki élni, s e hosszú-hosszú, békességes
esztendõkbõl hatvanegy évig
lelkipásztora volt egy gyülekezetnek. Akik még lelkipásztorkodása elején porban
játszó gyermekek voltak, már mint reszketõ öregek tértek meg a porhoz. Két
nemzedéket élt túl az agg lelkész.
És
nagy gondolatok szállták meg a minap. Bejött ide Nagyváradra, s betért Lévai
Márton sírkõraktárába. Egyszerû, barna sírkövet rendelt, s ez a sírkõ ma már
kész van. Ez a felirata:
Itt
nyugszik
Papp Zachariás
Hatvanegy évig volt diószegi
gör. kel. lelkész szül. 1814. június 19-én,
meghalt 1901. március 10.
Béke hamvaira!
Így
szól a sírfelirat: szép magyarul. Az öreg patriárka sejti, tudja, hogy õ nem
fog tovább élni, csak március 10-ig… Azt akarja, hogy álljon a jel sírja
felett. Hogy õ maga készíttesse el.
-
Mert nincsen senki rokonom. Meghaltak réges-régen - mondta reszketõ hangon. A
sírkövet pedig holnap maga Lévai szállíttatja ki Diószegre, s felállítják a
csendes temetõben.
Mi
szerettel kívánjuk a diószegi gör. keletiek patriárka korú lelkészének, hogy
sejtelme ne váljék valóra. Ereje, melyet nyolcvanhét hosszú esztendõ nem
fogyasztott el, tartson még tovább, s ki kelljen majd korrigálni ezt a
sírkõfelírást.
Szabadság 1901.
február 26.
|