|
A
lokális szenzációk nagy szenzációk. A legfásultabb emberben is van például
annyi lokálpatriotizmus, hogy maga a környezetét a világegyetem középpontjának
tartsa s a maga kiválóságait igazi kiválóságoknak. Hiába magyarázzuk mi, kiknek
egyformán kell törõdniök az argentínai ezüstbányákkal s a nagyváradi
villamosvasúttal, hogy lelkesedésetek vagy dühötök nagyon közönséges. Az igazi
lokálpatrióta, s majd minden ember ez, megvet bennünket, hogy nem vagyunk elég
komolyak.
Természetes
hát, hogy a helyi szenzációk nagyobb szenzációk mindennél. Ha Beöthy László dr.
fõispán aláírta a Gerõ Ármin kinevezési írását, mit bánjuk mi, ha Draga
királyasszony naponként kétszer csibukszárazza meg szerette férje urát.
Mi
elbúslakodunk napok hosszán egy kis képzelt városi panamán, s nem értjük meg,
hogy néhány ezernyi embert hogy érdekelhet honatyuskáink össze vagy össze nem
férhetõsége.
*
Kiss
Dávidon kívül, aki a kínai zavarok ügyében nagy nagyváradi tekintély, s aki
éppenséggel nincs megelégedve Waldersee
mûveleteivel - alig pár embernek vehette el a gusztusát e szép élettõl az a kis
kivégzés, melyet a mennyei birodalom békéje érdekében ugyanott elkövettek.
Mandarinnak - csak az operettekbõl ítélve - nemcsak szép, de bölcs dolog is
lenni. Ha hát van gondolkozó mandarin Kínában, az így elmélkedett:
-
Ezek az európai barmok misszionáriusaikról ismerve nagyon gyámoltalan, híg
velejû emberkéknek látszottak. Most kiderült, hogy nincsenek ezek némi
fogékonyság híján az emberi civilizáció iránt. Akik úgy tudnak, olyan snájdigul
ölni, mint ezek, még rövid idõn belül
lehetnek kultúremberek…
*
Jó
karzat, hiába tombolsz madame sans géne talpraesett mondásain: Sardou ma már
nem írná meg még egyszer az ilyen darabot. Ma más a világ. Az õszinteség a
mosókonyhában sincs meg, annál kevésbé a danzigi hercegnõk termiben.
Mit
tudod te, jó karzati publikum, hogy nemcsak a nap esik le úgy nyári alkonyon
hatalmas veres korongjával, hanem lebukhat egy egész világ is céljaival, ideáljaival, vélekedéseivel egyetemben.
Jó karzat, te nem is sejted, hogy most egy világ búcsúzik. Egy világ, mely nem
is régen a te számodra megcsinálta az ilyen-olyan demokráciát. Jó karzat, te ezt nem fogod tudni soha. Elég átok, hogy mi látjuk és tudjuk. Te majd csak akkor
fogsz sejteni, mikor a korongból
semmi lesz. Azaz nem semmi, hanem sötétség.
Na,
de ha a demokrácia nem is hódít, annál jobban szerzi a híveket az asszonyi test
kultusza. A tánc maga semmi egyéb,
mint sikerült vagy nem sikerült panegyrikonja az asszonyi testnek. Nagyváradon,
ha az ilyen panegyrikont a fess Bérczinén s a japán arcocskájú Deésynén kívül
nem is mûvelik, a kultusz, no,
mégiscsak erõs. Fedák Sári, aki a Népszínházban alaposan megtépdeste a Küry
Klára túlságosan mesterséges babérjait, az atléták bálján ismertet meg minket a
legistenibb panegyrikonnal, a hamisítatlan, hogy úgy mondjuk Fedák-tánccal. Az atléták ezúttal
kitettek magukért.
Hétfõi
hangversenyes mulatságok a szezon legnagyobb eseményének ígérkezik - persze a
vigadozás birodalmában. Igaz, hogy Jelinek Géza, az atléták titkárja állami
kezelésben lévõ mérlegek szerint legalábbis öt és fél kilót fogyott a mulatság
sikeréért való szaladgálásaiban. E mulatsággal kapcsolatban még valami megjegyzésünk
van. Jelen sorok írója nem akar reklámot csinálni Ady Endrének, de olyan
viszonyban van vele, hogy a dolgaival elsõ
sorban törõdik. P. Szép Olga asszony a lapok kommünikéi szerint Ady Endre Azuba címû versét szavalja ugyanezen a
mulatságon. Meg kell hát magyarázni ezt a szerecsen hangzású szót. Azuba
bibliai zsidó nõi név. A vers szerzõjének bibliai névre volt szüksége, s az
Azuba hangzása tetszett meg neki. Akármilyen rossz is lehet ez a zsidó nevû s
kissé tendenciájú vers, de bizonyos, hogy tetszeni fog. Hiszen P. Szép Olga
szavalja…
*
Mivel
pedig önök, szíves olvasók, annyira unják már ezt a heti tárcát, hogy
legkedvesebb olvasnivalójukra, a színházi rovatra akarnak fordítani, sietek
befejezésül önöknek kedvenc témájukról, a színházról
beszélni. Hát: Forrai Ferike búcsúzkodik, férjhez megy, s nemcsak õ távozik, de
viszi bájosságban vetélytársát, a színházi elõadások leghûségesebb nézõjét,
Forrai Gizikét, a húgát is - méltó szomorúságára néhány ifjú embernek, de akik
között - sajnos - nincsen az, akinek a szomorúságára adna valamit a szép
Gizike. Nyárai még mindig beteg, de nem veszélyesen. Bognár János még mindig
sziklaszilárd, bár naponként kapja a szerelmes leveleket. Bérczi összetûzött a
feleségével, mert a Mikádó elõadásán megtapsolták. A feleségét tudniillik. Somogyi direktor esküdt ellenségévé
akarja tenni Herczeg Ferencet: azzal a tervvel foglalkozik, hogy õ játssza el
Ocskay brigadérost, mert Szarvasi nem akarja. Ezek persze mind szenzációk
önöknek, szíves olvasók. Ellenben Perotti tragikus halálát már elfelejtették.
Igazuk van: a halál olyan kellemetlen valami, aminél jobb téma egy bukott
Herczeg-darab is…
Szabadság 1901.
március 3.
Dyb.
|