Tompa
Kálmán adta verskötetének ezt a címet. Nemigen magyarázza meg, miért, de hát mi
olyan mellékes valaminek gondoljuk egy verskötetnél a sildet. Tompa Kálmán
mindenesetre irigylésre méltó ember. Hisz két világban ringathatja el a lelkét,
ha ez az egy, melyben õ, Tompa Kálmán
lakos, hadköteles és adóalany, nem ízlik neki. Minthogy mindig voltunk ilyen
válogatós gyomrúak, kik gyötrelmessé tettük magunk számára a világot, lázas
agyvelõvel ízlésünk szerint való világokat idézgettünk. Kasztília forrásából
kóstolgattunk, vagy hogy is mondjuk ezt szépen. Tompa két forrásba is
belekóstolt, s ha a belsõ élet
csakugyan szép valami, hát Tompa Kálmán, a színész és poéta nagyon szép életet
él. Mi legalább valaha régen remegõ áhítatottsággal gondoltunk a reneszánsz
nagyságaira, kik hódolva áldozának minden szépségnek, s életük örökös álmok alkotása volt. Hogy Tompa jó poéta-e
vagy nem, ez esetnél nem kérdés. Ha beteges vágyak, céltalan és szertelen
ambíciók nem bántják, ha versei, amint mi látjuk, az õ egyszerû lelkének igaz
színei, ha csak alkotás lelke szomjúságát nem oltja egészen, akkor Tompa jó
poéta, becsületes poéta s - hogy újra ismételjük - szép életû ember. Ilyen
gondolatokkal kezdtük kötetének elolvasását, s ez a hitünk most, elolvasása
után is. Csendes, ritkán tépõdõ, sejtõ, vágyakozó, melankóliára hajlott lelke
van Tompának. Nem kér, nem követel, nem lázong, nem vádol, nem rombol soha. A
versek, melyekben megnyilatkozik, nem kérnek babért, de megértõkre bizonyára
találnak. Hatvanhat költemény van Tompa csinos külsejû kötetében, melyet 1 frt.
20 krért a szerzõnél, esetleg szerkesztõségünk útján is meg lehet szerezni.
Szabadság 1901.
március 8.
|